Képgyár

"Ilyet én is tudok csinálni."
"Ezt nevezik művészetnek?"
"Régen bezzeg tudtak festeni."
"Na, ezt én is kiraknám otthon."
"Afrikában közben éheznek."
Fotó, képzőművészet, építészet, látható és láthatatlan dolgok.

Friss topikok

IndaFotó képek

Linkblog

Találják már fel a ctrl+z-t!

2009.06.12. 00:55 Földes András

"Sosem szoktam elvállalni kiállítások megnyitását, mert akkor később az összeférhetetlenség miatt esetleg nem tudnék róla írni" - mondtam az Inverz című kiállítás egyik művészének, Horváth Katalinnak, aki mellesleg az Index egyik dizájnereként két és fél méterre Counter strike-ozik tőlem.

"Nem kiállításmegnyitóra, hanem záróra kérünk fel, mert a kiállítás egésze fordítva folyik" -érvelt ő, amire nem tudtam mit válaszolni. Visszaültem, hogy megírjam a szöveget, amellyel a Képzőművészeti egyetem tizenegy intermédiás diákjának kiállítása zárul, hogy aztán még 8 napig megtekinthető legyen a Trafóban.

Az univerzum történetének egyik fő jellemzője, hogy a dolgok egy irányban történnek, mégpedig a múltból haladnak a jövő felé, és ami megtörtént, azt már sosem lehet visszafordítani. Ez egy kellemetlen dolog egyébként, mert emellett sajnos senki nem rendelkezik a jövőbe látás képességével sem, tehát a döntéseinkben a megérzéseinkre, más szóval a vak véletlenre kell hagyatkoznunk.

Felhívjam-e őt, vagy várjam, míg ő felhív? Döntünk, és aztán kiderül, hogy pont fordítva kellett volna.

Az alkotási folyamatban majdnem ilyen kritkus a kérdés, hiszen az ember eldönti, hogy videómunkát csinál, és utólag jön rá, hogy inkább só-liszt gyurmával kellett volna dolgoznia, de ugye a határidő. Vagy későbbre halasztja egy téma feldolgozását, és mikor elővenné azt, már a múlté a gondolat, képtelenség hitelesen megragadni. Talán nem véletlen, hogy az inverzzel a képzőművészek fiatal csoportja kezdett foglalkozni, mert ők már érzik, hogy ez a kor lassan véget ér.

Megjelent ugyanis a egy zseniális billentyűkombináció, a ctrl+z, amely egy egész univerzumban képes megfordítani az időt. Igaz, egyelőre korlátozott a hatása, hiszen csak a számítógépek generálta virtuális valóságban működik, de ott tökéletesen. Nem lehet szöveget elrontani, ábrákat rosszul beilleszteni, nincsenek végérvényesen rossz döntések. A kombináció működik a fotosopban is, ahol az egész történet egyes elemeit is kiszűrhetjük. Bármikor visszamehetünk, és meghozhatjuk döntésünk ellenkezőjét.

Ahogy egyre több időt töltünk a gépeken, úgy lesz egyre természetesebb a ctrl+z használata, olyannyira, hogy időnként egy akaratlan elszólás, vagy több hónapos értelmetlen bénázás után, esetleg amikor egy autóval zuhanok a szakadékba, önkéntelenül is keresem a két billentyűt, hogy gyorsan másik döntést hozzak.

Egyértelmű, hogy nem várathat sokáig magára, hogy kifejlesszék a mindennapi valóságban is használható ctrl+z-t, amely könnyebbé és kellemessebbé teszi az életet. Ebben pedig fontos szerep juthat a képzőművészek szabad ötleteinek, úgyhogy kiállítászáró beszédemben nyomatékkal fel szeretném szólítani a művészeket, hogy folytassák ez irányú munkájukat, mert nekem már sürgősen szükségem lenne a valóságot moderáló ctrl+z-re.

3 komment

Címkék: kortárs képzőművészet

A bejegyzés trackback címe:

http://kepgyar.blog.hu/api/trackback/id/tr391180169

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

ceka · http://blog.hu 2009.06.12. 07:24:19

Gratulálok a cikk írójának (Földes László), aki a fiatal képzőművészeket a Ctrl+Z "feltalálására serkenti".
"Koros emberként", (nyolcvanon túl) én is megerősítem, hogy azt mielőbb ültessék át a mindennapi életbe, mert annak volna ám igazi "ÉRTELME".

yeahyeahyeah 2009.06.12. 21:08:37

Ezt intermédiások csinálják?
Na majd jövőre ha én berobbanok a pesti művészeti életbe...:)

Brada Redax 2009.10.31. 06:47:39

a CTRL+Z már rég fel van találva :D
unixban suspend funckcióval van felruházva