Képgyár

"Ilyet én is tudok csinálni."
"Ezt nevezik művészetnek?"
"Régen bezzeg tudtak festeni."
"Na, ezt én is kiraknám otthon."
"Afrikában közben éheznek."
Fotó, képzőművészet, építészet, látható és láthatatlan dolgok.

Friss topikok

IndaFotó képek

Linkblog

Az ország legnagyobb műalkotását zsúfolták az Ernst Múzeumba

2010.06.01. 11:28 Földes András

Tanácstalanul bóklásztam a kiállítótérben, nem értettem, mi ez a felhajtás Várnai Gyula körül. A művész ruhákból hajtogatott formákat szegezett a falra, máshol furcsa formájú cserépdarabokat pakolt egy pultra. Érthetetlen és érdektelen volt a kacsintós pénztárca mintájára a szemem előtt változó jelekből álló falikép is. Inkább a kiállításmegnyitók valódi lényegére koncentrálva könnyed szocializációba kezdtem. Már nem figyeltem a művekre, arról folyt a szó, hogy ki ázott el többször aznap, és hogy hol van a közelben a legjobb étterem, amikor a szemem sarkából megpillantottam a nagyméretű feliratot: Aura.
 
Meglepődtem, a falon az imént ugyanis még az egyik ruhákból készült unalmas mű lógott. Érdekes módon a ruhák a helyükön voltak, a betűk a furán hajtogatott anyagok közti térben rajzolódtak ki. Megpördültem és a cserépdarabokra meredtem: Vakvilág, olvastam a kacatok révén megjelenő szöveget. Ugyanígy a porból emelt kis halmok körül is betűk jelentek meg: Mintha.
 
Olyan volt az élmény, mint a zen történetekben, ahol a tanítvány a mester teljesen értelmetlen cselekedetei hatására ébred rá az igazságra. "A világ jelei önmagukban értelmetlenek" - mormoltam magam elé első gondolataimat, majd lótuszülésbe ereszkedve folytattam: "a jelenségek csak annyiban visznek közelebb az lényeghez, amennyiben rámutatnak, merre keressük azt. Ugyanakkor Várnai láthatólag a taoizmus felé is nyitott, mert bár az értelem az anyagon túl rajzolódik ki, kell azért maga az anyag is, hogy ráleljünk."
 
 
"Itt nem lehet a földön ülni" – zökkentett ki a mantrázásból egy teremőr, úgyhogy zavartan felálltam, és a nadrágomat porolgatva azt motyogtam: arra jöttem rá, hogy ebben a galériában található az ország legnagyobb műtárgya. Hiszen nem ezek az értelmetlen dolgok jelentik a művet, hanem a fehér fal mögöttük. Egy óriási, minden termet kitöltő műalkotás.
 
Az egyre furcsább tekintetek elől a terem belsejébe hátráltam. A kezdetben még értelmezhetetlen tárgyak az új nézőpontból hirtelen beszédes alkotásokká váltak. Egyébként maga a művész is ezen a gondolati ösvényen haladt, mert az Aura vagy a Mintha című művek készültek a legkorábban, a nyolcvanas évek végén, kilencvenes évek legelején, és Várnai innen folytatta a valóság illuzórikus voltának részletező vizsgálatát.
  
 
Izgalmasabb művei mind felfoghatók zen példázatoknak. A VHS-szalagból szőtt szőnyegből a jel és valódi jelentés végletes elkülönüléséről vonhatnak le következtetéseket az arra hajlamosak. Hosszasan meditáltam a saját magnószalagjának árnyékából hármast kirajzoló szalagos magnó előtt. 
 
Egy időre visszahozott a valóságba az a néhány print, amiken Várnai mechanikusan próbálta képbe formálni korábbi munkáinak lényegét. De aztán újra légies hangulatba kerültem a lepedőre vetített lebegő függöny képe előtt, amit egy ventilátor lebegtetett a kiállítótérben.
 
 
Elmorzsoltam egy koant a korai Empátia című munka előtt, ami egy régi elemlámpából és fölé helyezett tükörből áll. A tükör közvetlen a lámpa mellé vetítette saját fénykörét. Ehhez már nem adunk használati utasítást, viszont figyelmeztetjük a látogatókat, hogy a Nagymező utca című alkotás megtekintése után nem könnyű visszalépni a valóságba.
 
A múzeum előtti utca inverz képe vízfelületre projektáló írásvetítők révén kerül a falra. Az egész falat betöltő kép finoman hullámzik, ahogy végigsétálunk előtte, és a kijárathoz érve már nem vagyunk biztosak benne, hogy valóban olyan szilárd és megbízható-e az utca, ahová majd kilépünk.

10 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://kepgyar.blog.hu/api/trackback/id/tr272031750

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

dz02 2010.06.01. 13:34:59

Szevasz Gyula!
Sztálingrád meccsekre jársz még?
Üdv
Á

iparterves 2010.06.09. 11:31:05

Mi a művészet ma?
Ez?
( Egy a mai művészet körül értetlenül bóklászó, a poszt-poszt-konceptuális-poszt-mediális low/high-tech alkalmazott művészetben nem otthonos érdeklődő kérdése ez. )

m.maria (törölt) 2010.06.26. 20:46:08

Tisztelt Földes András, megkérném, hogy az oldalán lévő összes hozzászólásom legyen szíves törölni, mert nem ide valók.
És én sem szeretném, ha itt olvashatóak lennének. Köszönettel

tttthhh (törölt) 2010.07.15. 15:36:41

@iparterves:
Láttad a kiállítást? Mi a problémád vele?

tttthhh (törölt) 2010.07.24. 00:27:19

@iparterves: a kérdés arra vonatkozott, hogy mit nem értesz? mi nem tetszik? Persze, erre megkérdezheted, hogy: nem értek valamit? nem tetszik valami?
Bár nem azt írtad konkrétan, hogy nem tetszik a kiállítás, a hozzászólásodból mégis ilyesmire következtettem. Erre irányult a kérdésem. De valószínűleg provokációnak szántad...

iparterves 2010.09.02. 17:45:21

@molinarin: Ilyen esetben nem ártalmas az egyértelmű fogalmazás. Pl. Nem tetszett Önnek a tárlat? Látta egyáltalán? Ha nem tetszett, miért nem tetszett? Mi az, ami Önnek tetszik, ha ez nem? stb.
Szóval, ha kérhetem, legközelebb konkrétabban.

IZÉ00 2011.07.07. 09:03:29

Nagyon tetszenek a munkái. Nekem különösen a Vámpír című fényinstalláció. Az külön jó, hogy három diavetítő van. Három diavetítő már lefedi a teret. Három hazugság, ha ugyanazt hazudja már lefedi a szellemi teret, úgy hogy az ember már nem is látszik. És akik ezen a téren belül mozognak azt hihetik ez a valóság. Miközben meg manipuláció, és nincs helye benne másnak. Mondhatni az igazság az odaát van, ezen kívül, De ha elég nagy ez a tér, akkor az már nem is látszik, sőt szinte nem is fontos. Gondolják ezek.
süti beállítások módosítása