Képgyár

"Ilyet én is tudok csinálni."
"Ezt nevezik művészetnek?"
"Régen bezzeg tudtak festeni."
"Na, ezt én is kiraknám otthon."
"Afrikában közben éheznek."
Fotó, képzőművészet, építészet, látható és láthatatlan dolgok.

Friss topikok

IndaFotó képek

Linkblog

Mocskos, mint a kortárs képzőművészet

2011.10.10. 13:55 Földes András

 A kortárs képzőművészet Giró-Szász Krisztina MTV-s műsorvezető számára olyan, mint a szex, amivel egy közönségbarát televíziónak foglalkozni kell, hiszen érdekli az embereket. Viszont mégsem lehet, hogy képernyőn mutassunk sikamlós dolgokat, esetleg direkt módon beszéljünk arról. Lehet az ilyesmit ízlésesen, érthető szemérmességgel kezelni. Hogy mi volt az a kellemetlen tapasztalat, amely miatt a tévé új műsorának vezetője, Giró-Szász Krisztina így áll a kortárs képzőművészethez, nem akarjuk tudni. Már csak a képzeletünk is elég ahhoz, hogy megértsük, miért tart fenn illő távolságot egy fiatal lány azzal a közeggel, ahol szinte norma a szabados erkölcsiség és kötelező a dekadencia.

A KorTárs című műsor fő jellegzetessége mindenesetre, hogy kortárs műalkotásokat csak távolról és másodpercekre villantanak fel. Az interjúk pedig olyan kényszeresen nem beszélnek művészetről, hogy nem is nekünk, hanem egy pszichológusnak kellene feltárnia az ügyet. Giró-Szász Krisztina mindenesetre mindent megtesz azért, hogy ha a riportalany előhozakodna a művészettel, gyorsan valami semleges témára terelje a beszélgetést.

Fiatal, mint a Rolling Stones

Mindez nem zavarta az MTV vezetőit, akik láthatóan arra voltak ráfeszülve, hogy kereskedelmi tévésítés irányba fordítsák a szezonban induló összes új műsort, és ezért egyetlen instrukciót adtak: legyen fiatalos! A fiatalos pedig azt jelenti, hogy az első pillanatban ránk zúdítanak egy csomó, videoklipesen összevágott képet, amiből a tájékozott néző azt a következtetést vonhatja le, hogy egy utazási reklámot lát Londonról. A kevésbé világlátott nézőnek nincs ekkora szerencséje, az hogy Londonban vagyunk, ugyanis nem hangzik el, helyette olyan fiatalos szavak záporoznak ránk, mint hogy plázacicakigyúrt tetkósok és Sarah Jessica Parker, aki egy valóságshowban találkozott egy bizonyos Simon de Puryvel. A hangulat annyira fiatalos, hogy tényleg csak az hiányzik, hogy az operatőr úgy lengesse a kamerát, mint a Viva tévé hőskorában a diszkóműsorban.

Az említett de Puryről végre elhangzik, ő az „aukciós szakma fenegyereke”. A hangulat már a tetőfokán, osztott képernyő, „Simon de Purynél minden lehetséges, a lépcsőn mondjuk úgy jön le, mint bárki más.” – hangzik el a döbbenetes információ. De nincs idő fellélegezni, feltűnik a tíz évvel fiatalabb Berlusconira emlékeztető Pury, akiről gyorsan megtudjuk, hogy hiába hatvan éves, szuperfiatalos alak, aki dj-zik, imádja a focit, a fotózást és a zenét. Az osztott képernyőn feltűnik a Rolling Stones, és hosszasan gitározik.

A műsor nyolcadik percében járunk, amikor végre megjelenik az első műalkotás. Távolról mutatják, egy lépcsőről visszanézve. „Az például Ross Lovegrove Háromdimenziós tájképe 2008-ból. Igazi csemege, különleges anyagból készült.” – mondja a fenegyerek, mire Giró-Szász Krisztina sarkon fordul és felrohan a lépcsőn. A következő percben már arról beszél, milyen sok a szervezni való a megnyitó előtt. Persze a műsorvezetőnő is tudja, hogy démonait csak úgy győzheti le, ha szembenéz velük, ezért az adásban még egyszer szóba kerül a művészet. Megáll egy szőrrel borított szekrénynél, és azt mondja: „És ki vesz meg egy ilyen szekrényt?” „Dizájngyűjtők. De a nevüket nem árulhatom el.” – válaszolja fenegyerek, és viharzunk is a további érdektelen információk irányába.

Budapest nagyon szép város

Aztán hirtelen Budapesten találjuk magunkat, ahol valamiért a Hatvani villa kerül a középpontba. Most adták át, vagy nyílik valami kiállítás? Az apropó nem derül ki, Pury szereti Budapestet, mert „a magyarok kedvesek”, hangzik el, majd egy furcsa sapkás alak méregeti a falakat, miközben a narráció azt duruzsolja, hogy „a villa összeköti majd a várost a hazai és nemzetközi művészeti világgal”, továbbá hogy „a villa tereit inspiráció forrásaként használhatják az ide belépő művészek.” (Ha érdekli a téma, olvassa el hat évvel ezelőtti cikkünket az épületről.)

Az átlagnál kicsit hozzáértőbb néző itt kapcsolja ki a tévét. A semmitmondó kiállítások kurátori szövegeiből ismerős fennhéjazó bullshit a különösen lelkes elsőéves képzősökön kívül ugyanis riasztó minden jóérzésű érdeklődő számára. Amúgy is, azoknak, akiknek a bekiabált nevek, Zaha Hadid, Demian Hirst vagy Ross Lovegrove jelentenek valamit, a KorTárs csak annyiban érdekes, hogy kiszámolhassa: ha Giró-Szász András hatóköre akkora, hogy nejét műsorvezetővé tegye, akkor milyen műsort kap annak a rokona, aki a kormányszóvivőségnél fontosabb pozícióban van?

Az a szerencsétlen tévéző viszont, aki nem hallott a fenti társaságról, azzal a tapasztalattal kapcsolhat át: a kortárs képzőművészet ún. úri huncutság, ami elegáns helyeken, drága öltönyökben grasszáló gazdag embereknek szól. Ha viszont valamiről szólnia kellene egy tévéműsornak, akkor az az, hogy mindez pont hogy nem így van.

 

2 komment

Címkék: mtv művészet közszolgálat kortárs képzőművészet giró szász krisztina

A bejegyzés trackback címe:

http://kepgyar.blog.hu/api/trackback/id/tr573291735

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

tio 2011.10.14. 06:59:19

Kedves András!

Ez most nagy melléfogás volt.
Engedd meg, hadd idézzem egyik megjelent blogot itt is "blublu" tollából.
Ezt is érdemes elolvasni, amikor hirtelen felindulásból, csak politikai okokból - ne haragudj a kritikáért - de nagyon pongyolán összedobott cikkedet közkinccsé teszed. Úgy érzem, ez a cikk méltatlan egy jó liberális újságíró tollából. Ennél te okosabb vagy. Vagy nem?

Nem tudom, az utókornak fent marad-e, de a KORTÁRS 1. adásának üdítő hangulata után William Kentridge-ről szóló összeállításuk nagyon magas színvonalú, átgondolt, értelmiségi nézőnek való műsor volt.

és íme Blublu levele.

Kedves András,

nehéz néhány mondatban megfogalmazni cikkeddel kapcsolatos gondolataimat, de mindenképpen szeretném hangsúlyozni, hogy bár meglátásaidat általában éleslátásúaknak látom, nem értem, hogy pont most, egy ilyen műsorral kapcsolatosan kerülnek elő ellenérzéseid. A szakmában dolgozom, sok szempontból találkozom a kortárs (magyar) művészettel: jobb pillanataival, és a rosszabbaival is - itthon, külföldön -, és kifejezetten üdítőnek találom, hogy végre egy "széleskörű rálátással" - legalábbis az átlagnál szélesebb körű rálátással - , bíró műsor jött létre, ahol képesek szép képekkel, jó vágásokkal és normális zenékkel aláfesteni egy, egyébként nem mellékes kortárs diszkurzust folytatni. Kifejezetten érdekes dolgok hangoztak el a beszélgetésben - nem helyesen emelsz ki néhány részt. Lehet, hogy a dolog régóta nyűglődik, mármint a Budapest Villa története, és lehet hogy Neked kulturális újságíróként nem sok újat mond (nekem sem, de legalább jól esik ezt magyar nyelven hallani, tudván, hogy az emberek 99%-a hallani sem hallott ezekről a dolgokról), szóval ebben az esetben kissé túlságosan személyes "objektíven" nézed a kérdést. Persze, blog... de szerintem az aranymetszés és egyéb egyre kevésbé minősíthető műsorok terén csoda, hogy van egy ilyen, ahol a hétköznapi magyar ember láthat impulzív képeket, megmutat egyáltalán egy élőképet egy városról(mikor láttunk utóljára ilyet a magyar köztévén?), és mivel képzőművészet, építészet, design, stb... szerintem mindez, amit láttunk belefér - kell a levegő. Hibák, csúfondáros mondatok mindig vannak (bár jobb, ha nincsenek), itt is természetesen, de azt gondolom, jó ha ilyen mértekben lehet egy picit kalandozni ebben az egyelőre intellektuálisan szörnyen szürke országban...

Üdv,

Blublu

TrueY · http://qltura.blog.hu 2011.10.18. 14:52:53

Ez a Giro-Szász András kormányszóvivőnek a valakije? Szép család...