Képgyár

"Ilyet én is tudok csinálni."
"Ezt nevezik művészetnek?"
"Régen bezzeg tudtak festeni."
"Na, ezt én is kiraknám otthon."
"Afrikában közben éheznek."
Fotó, képzőművészet, építészet, látható és láthatatlan dolgok.

Friss topikok

IndaFotó képek

Linkblog

Miért festenek rémeket a hegyi olaszok?

2010.08.23. 17:07 Földes András

A hegyek nyugodt, megfontolt és felelősségteljes embereket nevelnek, de észak-olasz utunkon kiderült, hogy az alpin környezetnek van még egy furcsa hatása. Az olasz-svájci régió szűk völgyeiben járva fedeztük fel, hogy a világ dizájnközpontjaitól távol bizarr, ugyanakkor monumentális falfestési divat alakult ki. A járkáló rémszarvasok, ördögi hegymászók és aránytalan gyermekek freskóit a Val Masino legtöbb kis falvában megtaláltuk.

foldesandras: amello2010b 020

A sajátos esztétika okait kutatva beszélgettünk helyiekkel, de ugyanolyan olaszoknak tűntek, mint a nemzettársaik, akik jó izlésükről és a csillogó dolgok iránti vonzalmukról ismertek. Az elnagyolt, borongós hangulatú festmények valószínűleg azt jelzik, a hegyek az évek alatt alattomosan beférkőznek az ember tudatalattijába.

A jelenség egyébként új, a képsorozat végén látható freskók arról árulkodnak, hogy 50-100 éve még nem David Lynch jelentette a mintát a helyiek számára.

Szólj hozzá!

Címkék: olaszország giccs freskó

Mindenki mondja le a vatikáni útját

2010.08.02. 15:26 Földes András

A Vatikán közzétette újabb nevezetességének gömbpanorámás felvételét, így olyan módon tudunk körbenézni a Szent Péter-bazilikában, mintha a Counter Strike egy nagyon részletesen kidolgozott helyszínén állnánk, azzal a különbséggel, hogy nem tudunk lövöldözni. A pacifista látogatót kárpótolja viszont, hogy a nagyító gomb segítségével olyan közelről vizsgálhatja meg a mennyezeti freskókat, mintha már életében angyallá lényegülve képes volna lebegni. Vagy még valószínűtlenebb módon lenne nála távcső. 

A vatikáni látogatás ezzel teljességgel feleslegessé vált, hiszen tavasz óta megnézhetjük a Sixtus-kápolna híres freskóját, amelyen többek közt Isten és Ádám egymásra mutogat. De ugyanígy körbenézhetünk a Szent Pál-bazilikában és a Lateráni Szent János-bazilikában is. 

30 komment

Címkék: vatikán freskó sixtus kápolna

Cigány elnézést Pécsen

2010.07.30. 16:11 Földes András

Hat hét késéssel mégis kikerül Pécsre Sugár János köztéri műalkotása, az Elnézést feliratú tábla magyar és cigány nyelvű verziója. Bár hivatalosan a biztonságos rögzítési mód miatt kellett sokat várni a kihelyezéssel, feltűnő, hogy a tábla különböző verziói valamiért nehezen mennek át a hivatali szűrőkön.

A művész évekkel ezelőtt alkotta meg műve prototipusát: egy közlekedési táblának tűnő, és akként felszerelt objektet, amelyen szintén a hivatalosnak tűnő betűtipussal az a szó szerepel, Elnézést.

A táblának később több, kétnyelvű változata is készült, amelyek kihelyezési kérelmeit intézve Sugár meglepő ellenállásba ütközött. Pedig a magyar nyelvű Elnézést tábla engedélyeztetése sem volt egyszerű. Úgy tűnt, a hivatalnokokat összezavarja, ha bocsánatkérésről van szó, mintha az bármilyen viszonylatban kellemetlen, kerülendő vagy stigmatizáló lenne.

Ahogy írtuk is, a Műcsarnok elé felszerelt román-magyar táblát ismeretlenek leszerelték. A dunaújvárosi önkormányzat egyik alpolgármestere szerint sértheti az embereket a tábla, amelyen szlovákul is szerepelt a szöveg. A már felállított művet azonban nem kellett eltávolítani.

2 komment

Címkék: botrány public art pécs2010 pécs 2010 sugár jános

OMG, kamu volt a kormányzatihonlap-váltás

2010.07.28. 15:44 Földes András

A reformdüh nevű betegséget Gyurcsány Ferencnél mutatták ki a Fidesz szakemberei, arról azonban nem szóltak, hogy a betegség fertőző, és vizsgálat közben ők is elkaphatták. Erre enged következtetni, hogy a kormányváltás után úgy nevezett fiatalos stílusban jelentették be: felszámolják a minisztériumi honlapok káoszát, mert amit a kommunisták eddig ott műveltek, az OMG. Egységesítik az arculatot, lesz olyan rend, mint aztán az egész országban.
 
A lendület azonban a vicceskedő közlemény megfogalmazásáig tartott, derült ki, amikor egy cikkemhez adatot keresve belekattintottam a kulturális, egészségügyi és oktatási feladatokat egyesítő Nemzetierőforrás-minisztérium (Nefmi) vadonatúj honlapjába.
 
 
Kiderült ugyanis, hogy a felület alatt nagyobb a káosz, mint előtte. Már nem csak a különböző tárcák közt, hanem azon belül is megszűnt az összhang. A Minisztérium című menüpontra kattintva ugyanis az azóta már megszűnt, szocialista vezetésű Oktatási és Kulturális minisztérium (OKM) feladataival ismerkedhetünk meg. Ugyanígy hosszasan olvashatunk az OKM szervezeti felépítéséről vagy lobbitevékenységéről.
 

De rábukkantunk már rég leváltott kulturális szakállamtitkár bemutatkozására, sőt, a honlap felajánlja logójának letöltését is, természetesen azt, amelyik állítólag már nem létezik. OMG. 

22 komment

Címkék: dizájn honlap minisztérium okm nemzetierőforrás minisztérium

Szombaton filmet készítenek magukról a földlakók

2010.07.23. 19:34 Földes András

Fenntartásaim vannak a nagy, közösségi alkotással kapcsolatban, mert a vászon, amire mindenki felfestheti a maga kedvenc szinét, a végén valahogy mindig halvány szarbarna lesz. A közösségi ötletelésnek pedig sokszor olyasmi a vége, mint a közelmúltban valahol Magyaroszágon átadott falu főtere, aminek funkcióját a polgármester az átépítés előtt megszavaztatta a falu lakóival. Így a végén nem park, szökőkút vagy tavacska épült a centrumban, hanem egy nagy parkoló, mert a legtöbben mégis parkolni akartak.

Ezek ellenére érdekes eredményre vezethet a világ nagy közös filmjének kezdeményezése. Ridley Scott producer es Kevin MacDonald rendező megkér minden videókamerával rendelkező földlakót, hogy forgasson rövidfilmet egy napjáról. Mégpedig július 24-éről, azaz arról, ami szombaton történik vele. A filmet töltse fel a Youtube-ra, küldje el nekik, a legjobbakból pedig készítenek egy dokumentumfilmet. Ez lesz az a film, amit adott esetben átadunk majd a bolygót elözönlő UFÓ-knak, hogy eldönthessék, érdemes-e megkímélni a Földet. Addig is pedig bemutatják a Sundance fesztiválon.

A kísérlet érdekes, és még az is lehet, hogy nem szarbarna lesz a végeredmény.

9 komment

Szomorkás szuvenírek Horvátországból

2010.07.18. 17:53 Földes András

 Horvátország csodás tengerpartjairól, csapnivaló konyhájáról és a festői környezet által sem csillapított betonozási mániájáról nevezetes. Hvar szigetén bóklászva vetődött fel a kérdés, hogy mit csináltak a horvátok, amikor még nem voltak turisták, akikre rásózhatták volna az ötlettelenül elkészített halételeket, sem pedig beton, aminek terítésével elüthették a turistaszezonok közti időt.

foldesandras: P1000162a

Nézze meg az összes fotót nagyban >>>

A régi horvátok nyilván hajóikon keringve halászgattak, akik meg nem, azok hajókat készítettek. Ez utóbbi foglalatosságra utalt a véletlen felfedezett hajóépítőműhely, ahol az idős mester a láthatóan nagyobb járművek elkészítéséhez alkalmas gépek közt már csak vitrinbe való hajómaketteket készített. A nyári újságírás jegyében, de az élet kevésbé napbarnított oldalát sem feledve néhány szomorkás kép a mesterségből lett szuvenírgyártásról.

foldesandras: P1000188a

Nézze meg az összes fotót nagyban >>>

3 komment

Magyar építészek kerültek a falvédőre

2010.07.16. 14:04 Földes András

A világ egyik legmenőbb dizájn- és építészeti magazinja a magyar Sporaarchitects irodát is beválogatta évenkénti best of listájába. A budapesti iroda a 2010-es Wallpaper Architects Directory 30 műhelye közé kerülve eddigi legnagyobb nemzetközi sikerét érte el. 

Az örömben osztozik a Képgyár is, hiszen az iroda egyik vezető építészével készülnek az ország érdekes építészeti helyszíneit bemutató videóink, például a pécsi, vagy a rózsadombi filmek. Beszámoltunk továbbá az iroda legutóbbi munkájáról, a négyes metró két állomásáról is.

3 komment

Címkék: design építészet kortárs építészet

Több százas szoborcsoportot terveztünk Pécsre

2010.07.12. 14:13 Földes András

Ha nemzetkarakterisztikánktól elszakadva pozitív beállítottságúak szeretnénk lenni, akkor a Pécs két terére kiírt köztéri művészeti pályázatról azt mondanánk, hogy fő célja a magyar furfang és leleményesség erősítése. Amit a másik oldalról hívhatunk egyébként a magyar buhera, toldozgatás és díszítgetés bátorításának is. 

A Dél-Dunántúli Építész Kamara pályázata elsőre persze izgalmasnak tűnik: céljuk "Pécs város művészeti teljesítményeinek erősítése", olyan módon, hogy valamilyen köztéri alkotást terveztetnek Pécs két közterére. Az erősítést ugyanakkor némileg visszafogja, hogy a bátor művészeknek mindenképpen Vasarely alkotásaira kellett reflektálniuk. Vasarely legfőbb erénye sajnos ugyanis az, hogy Szász Endre mellett képes volt beépülni a hazai közízlésbe. A tekergőző csíkos zebrák és SICC-könybe illő trükkös, geometrikus ábrák olyanok e medence lakóinak, mint a matyóhímzés. Vasarely ettől függetlenül azonban az üres formalizmus és a giccs szinonimája. De legyen, végül is a művész Pécs szülötte, az emberek szeretik, aki arra fogékony, készíthet akár kritikus műalkotást is.

7 komment

Címkék: pécs2010 kortárs képzőművészet

Nem lesznek tömeges elbocsátások a Képgyárban

2010.07.11. 16:00 Földes András

Kedves olvasók, tisztelt kommentelők. A Képgyár termelési ciklusában lezárult az a szakasz, amikor a munkások a lelkes üzemvezetőkkel karöltve sorban fröccsöntik a szerintük hasznos termékeket. Egy nap, másfél évvel a gyáravató után kinéztünk az üzemi érkezde ablakán, végighordozva a tekintetünket az udvaron. Feltűnt, hogy egyes termékek halomban állnak, másokat viszont már rögtön a gyártósorról targoncáznak el. Megállt kezünkben a tarhonyával púpozott kanál. Tudtuk, a portfolió újragondolására van szükség.

foldesandras: IMG 4531

A blogot az Index vizuális kulturával foglalkozó véleménycikkei számára indítottuk el. Reméltük, hogy az írások, elkülönülve a kulturális vezetők lózungjait ismertető, filmeket cincáló, tévécsatornák nézettségi harcait elemző cikkektől, ipari reflektorok fényével világítják meg a magyar sajtóban alulkezelt témát. Meggyőződésünk volt, hogy a japán és német mérnökök segítségével kifejlesztett high performance comment system(TM) segítségével a témát tovább boncolgató, kritizáló, új oldalról is megvilágító közösség alakul ki.

2 komment

Autisták hekkelték meg a képzőművészetet

2010.07.03. 14:26 Földes András

Könnyű dolgom lenne, ha képzőművészeti kiállításon állnék. Azt gondolnám, a vehemens ceruzamozdulatoktól pulzáló, de egyszínű vörösre színezett felület, és a megnyíló, barnás hasadék a fájdalomról és feltárulkozásról szól.

A fehér lapot villámként kettéhasító kék forma pedig a harmónia végét, a teljesség megszűnését jelentené. A szálkás, fekete vonalak háttere előtt hajladozó, energikus mozdulatokkal felvitt piros foltokat pedig nyilván emberek baljós rendben vonuló csoportjának fordítanám.

Kelemen Róbert alkotása előtt és Tarr Hajnalka mellett

 

A zavart az okozta, hogy ezek a képek jelenthetik az ellenkezőjét is. Lehet, hogy egyik sem baljós, hanem éppen az öröm rajzairól van szó, vagy valami olyan érzésről, aminek létéről nem is tudok.

A miskolci galériában ugyanis autisták képeit állították ki. Olyan emberekét, akik egyik legfőbb jellegzetessége, hogy képtelenek a kommunikációs jelrendszerek értelmezésére, és maguk sem tudnak a hagyományos értelemben kommunikálni. Alkotásaik emiatt olyanok, mintha egy évszázadokkal ezelőtti, ismeretlen civilizáció véletlen előkerült tekercseit vizsgálnám. De az ikonográfia ismerete nélkül valójában esélyem sem lenne megtudni, hogy a zöld sárkány vajon baljós elem a képen, vagy éppen a szerencse szimbóluma.

Szólj hozzá!

Le a világbékével, legyenek rondák a házak

2010.06.25. 14:22 Földes András

Hetek óta nyomorúságosan érzem magam a Városháza parknál. A színesre festett tűzfal alatt rám tör a szorongás, valami olyan érzés, mintha arra kényszerítenének, hogy egy pulpituson állva, nagy tömeg előtt a világbéke ellen vagy a bébifókák mészárlása mellett érveljek.

Színes város

Egy idő után nyilvánvalóvá vált, hogy a kellemetlen érzésnek köze van a frissen elkészült Vasarely-imitációhoz. Nehéz volt szembenézni a ténnyel, hogy ez a festmény nyomaszt. Rövid kutatás után kiderült, hogy a világ legszimpatikusabb kezdeményezése áll a tűzfaldekorálás mögött. Ki tudna belekötni a munkát végző civil szervezetek céljaiba, miszerint „több kortárs, társadalmi kérdésekre reflektáló műalkotást" akarnak a köztereken, hogy „színesítsük a városképet”? A nyilvánvalóan lelkes, fiatal és optimista művészekből álló csoport a nemes célokért alapítványi pénzt is szerzett, amiből a város lepukkant részeit festik színesre. De nemcsak ez. Hogy nyomoromat fokozzák, a „kiválasztott helyszíneken állami és civil szervezetek együttműködését kívánják elérni.” Sőt bölcsen még azt is fontosnak tartják, hogy "a közterek pozitív impulzusokat, új gondolatokat generáljanak használóik számára.”

3 komment

A kommunizmus volt a filmes tudatmódosítója

2010.06.19. 14:17 Földes András

Hogyan kerülhetett a hatvanas évek San Franciscójának hippivilágába egy alig ismert magyar rajzfilmes? Jack Nicholson vagy Hunter Thompson bulijaira járt? Csapongó vizuális fantáziája az LSD-utazásokból vagy a transzcendentális meditációból táplálkozott? Egyáltalán, miért jött vissza a szürke, kommunista Magyarországra, hogy elfelejtsék a nevét?

A Habfürdő című, 1979-es rajzfilmet nézve egyértelmű, hogy Kovásznai György csakis valami szabad és napfényes világban gyűjthette az inspirációt. A felnőtteknek szóló animációs filmet szinte szétrobbantja a 70-es évek Közép-Európájára egyáltalán nem jellemző életvidámság, kreativitás és a szürreális asszociációk. Kovásznai György csapongó vizuális világában a történet nemhogy nem oktat, de egészen másodlagos szereppel bír. Egy házasság elől menekülő kirakatrendező, a cicababa menyasszony és a kiéhezett, de tanulásmániás barátnő háromszögének sztoriját a párbeszédek helyett a képek és stílusok folyamatos és meghökkentő áramlása mondja el.

Ha a szereplők flörtölnek, figurájuk megnyúlik, hajladozik, vagy nemi jellegeik burjánoznak túl. A karakterek egymáshoz való viszonyát az erősen karikírozott, jellegzetes pózok jelzik, utalva Kovásznai remek emberismeretére is.

Szólj hozzá!

Kit érdekelnek a részeg majmok Pesten?

2010.06.02. 14:13 Földes András

„Jó a film, de nem Budapestről vagy a művészetről szól, hanem az életükről. Te, ezek nem úgy élnek, mint te meg én. Nagyon durva.”

Petrányi Zsolt, a Műcsarnok igazgatója

A Műcsarnok igazgatója az intézmény üres, félhomályos tereiben suttogta el véleményét, miközben a Kulo City című film premierjére igyekeztünk a belső terembe. Kíváncsiságom az egekig nőtt, hiszen már nemcsak az érdekelt, miként lehet egy képregény és firkafüzet keverékéből filmet csinálni, hanem az is, hogy én hogyan nem élek.

Az apszisba érve kiderült, hogy a szombat délutáni időpont ellenére is nagyobb tömeget érdekelnek a válaszok, ami tulajdonképpen érthető. Egyrészt mindenki szeretne máshogy élni. De ezen túl is a film alapjául szolgáló könyvet az a Stark Attila írta, rajzolta, firkálta és festette, akinek graffitijei tapétázták a budapesti alteros ifjúság jellemző előfordulási helyeit az utóbbi hat-nyolc évben.

Fekete-fehér, geometrikus vonalakból, magyar és spanyol szövegekből, majmokból és egyéb torz figurákból összeálló, bizarr világa burkolta a régi Tűzraktér romantikusan lepattant tereit, az azóta ledózerolt Kultiplex szűk járatait, a Gödör alatti katakombát, a romkocsma státusú Mumus százéves falait, és persze az alkotó törzshelyét, a Kiadó kocsmát.

 

Szólj hozzá! · 1 trackback

Az ország legnagyobb műalkotását zsúfolták az Ernst Múzeumba

2010.06.01. 11:28 Földes András

Tanácstalanul bóklásztam a kiállítótérben, nem értettem, mi ez a felhajtás Várnai Gyula körül. A művész ruhákból hajtogatott formákat szegezett a falra, máshol furcsa formájú cserépdarabokat pakolt egy pultra. Érthetetlen és érdektelen volt a kacsintós pénztárca mintájára a szemem előtt változó jelekből álló falikép is. Inkább a kiállításmegnyitók valódi lényegére koncentrálva könnyed szocializációba kezdtem. Már nem figyeltem a művekre, arról folyt a szó, hogy ki ázott el többször aznap, és hogy hol van a közelben a legjobb étterem, amikor a szemem sarkából megpillantottam a nagyméretű feliratot: Aura.
 
Meglepődtem, a falon az imént ugyanis még az egyik ruhákból készült unalmas mű lógott. Érdekes módon a ruhák a helyükön voltak, a betűk a furán hajtogatott anyagok közti térben rajzolódtak ki. Megpördültem és a cserépdarabokra meredtem: Vakvilág, olvastam a kacatok révén megjelenő szöveget. Ugyanígy a porból emelt kis halmok körül is betűk jelentek meg: Mintha.
 
Olyan volt az élmény, mint a zen történetekben, ahol a tanítvány a mester teljesen értelmetlen cselekedetei hatására ébred rá az igazságra. "A világ jelei önmagukban értelmetlenek" - mormoltam magam elé első gondolataimat, majd lótuszülésbe ereszkedve folytattam: "a jelenségek csak annyiban visznek közelebb az lényeghez, amennyiben rámutatnak, merre keressük azt. Ugyanakkor Várnai láthatólag a taoizmus felé is nyitott, mert bár az értelem az anyagon túl rajzolódik ki, kell azért maga az anyag is, hogy ráleljünk."
 
 
"Itt nem lehet a földön ülni" – zökkentett ki a mantrázásból egy teremőr, úgyhogy zavartan felálltam, és a nadrágomat porolgatva azt motyogtam: arra jöttem rá, hogy ebben a galériában található az ország legnagyobb műtárgya. Hiszen nem ezek az értelmetlen dolgok jelentik a művet, hanem a fehér fal mögöttük. Egy óriási, minden termet kitöltő műalkotás.
 
Az egyre furcsább tekintetek elől a terem belsejébe hátráltam. A kezdetben még értelmezhetetlen tárgyak az új nézőpontból hirtelen beszédes alkotásokká váltak. Egyébként maga a művész is ezen a gondolati ösvényen haladt, mert az Aura vagy a Mintha című művek készültek a legkorábban, a nyolcvanas évek végén, kilencvenes évek legelején, és Várnai innen folytatta a valóság illuzórikus voltának részletező vizsgálatát.

10 komment

Amit délelőtt leraknak, délután szétflexelik - Pécs 2010

2010.05.11. 14:30 Földes András

Szólj hozzá!

Atomtámadás előtti kiállítást találtunk

2010.05.10. 09:50 Földes András

Nem lepődtem meg, hogy rögtön felgyulladtak a lámpák, ahogy a technikusok rákapcsolták az épületre az erőforrásokat. Masszív komplexumban álltunk, aminek nem ismertük a rendeltetését, a térképünk csak annyit jelölt, hogy a Demján-birtokok központjában vagyunk. Demján Sándorról tudtam, hogy a század közepén ő építette az egyetlen magyar űrhajót, aminek segítségével néhányan átköltözhettek a Holdra. Csak a kopár Föld maradt utánuk, meg persze a magyarok, akik egy mára már nem ismert politikai vita folyamodványaként végül nem szavazták meg az állami űrhajóépítést. Vagy megszavazták, de a pénz közben eltűnt, a részletek homályosak. És nem tette azokat világosabbá a falon felfedezett szöveg sem, amire az egyik kutatóm rámutatott: A Képzelet tudománya – Nemzetközi csoportos kiállítás.

foldesandras: sf03

Nézze meg a feltárt tárgyakat nagyban >>>

A fiatal technikus elém tolt egy szöveget is, miszerint a teremben látható dolgok a 21. század elején élt művészek véleményét tükrözik arról, amit a 20. század közepének sci-fi írói gondoltak a 21. század elejéről. De ez a dupla csavar nem érdekelt volna senkit a központban. Az értelmezés nem volt feladatunk, egyszerűen csak újrahasznosítható anyagokat kellett keresnünk. Nem akartam felesleges tevékenységgel kockáztatni remek állásomat, ami még úgy is megérte, hogy az erőforráskvótám harmadát vissza kellett utalnom egy segítőkész hivatalnoknak. Úgyhogy csak annyit diktáltam be: ismeretlen rendeltetésű helyiség filmekkel és vegyes anyagú tárgyakkal.

Mondjuk nem is tudtam volna többet hozzátenni az egyik falon elindított film láttán. Arról, ahogy a szereplő megpróbált előrejutni a havon, az egyik jellegtelen pontból a másikba, miközben gumikötelek húzták vissza a kamera felé, egyszerűen csak elszomorodtam. (Anna Molska - Perspective.) Nem juttatták eszembe a korai sci-fiket, a tettrekész főhőseikkel, akik még hittek abban, hogy a tudomány megold, nem pedig elront mindent.

foldesandras: sf01

A hátrébb látható, fémhulladékból és elektronikus kacatból forrasztott emberalakra csak egy pillantást vetettem: ezt ugyanis mintha ma csinálták volna, azzal a különbséggel, hogy ilyesmikből jelenleg radioaktivitás elleni hálót készítenek, vagy hintaágyat a központban dolgozóknak, nem pedig funkciótlan alakzatokat. (Pawel Althamer - Self Portrait - Sorcerer.)

Izgalmasabbnak tűnt a hatalmas ballon, amire egy papírrepülőkkel teli platformot szereltek. (Saso Sedlacek - Origami Space Race.) Az eszköz azt a kort juttatta eszembe, amikor a világ változatos repülő szerkezetekkel kísérletezett, hogy mielőbb elhagyhassa a bolygót. És a japánok egyébként képesek voltak az utolsó amazóniai nemzeti park felvásárlása után speciálisan impregnált, papíralapú holdraszálló-egységeket alkotni. Ide azonban jobban illett volna a Parlamentet borító drága védőháló makettje, emlékeztetve, hogy végül mire költötte az országgyűlés az űrhajóra szánt összeget.

foldesandras: sf08

Mélyebbre hatolva a teremben felcsillant a szemem: egy természetes, szerves anyagokból készült, tolható kosarat pillantottam meg, ami mintha a katasztrófa előtti, nagyon távoli múltban készült volna (Kaszás Tamás - Kollapszista emlékmű.) A lelkes technikus szerint a kosár egy ezredfordulós bevásárlókocsira utal: valami olyasmire, amiket a múlt héten nagy tömegben gyűjtöttünk beolvasztásra. Csapongó munkatársamat a tárgy olyan, fából épített repülőkre is emlékeztette, amiket régen a természeti népek építettek, isteneknek gondolva a felettük repkedőket. Arra gondoltam, hogy én ilyen alapon egy hatalmas íróasztalt építenék magamnak a romok alól gyűjtött fémhulladékból.

foldesandras: sf05

Még több faragott világ a galériában >>>

Ábrándozás helyett azonban intettem neki, hogy hagyja a hülyeséget, és inkább tegye el a kosarat a növényi maradványok iránt rajongó hivatalvezetőmnek. Láttam magam, ahogy a újrafelhasználási osztály vezetője barátságosan kezet ráz velem és hellyel kínál, hogy kellemes csevegés közben köszönje meg az ajándékomat, de az andalító képzelgést félbeszakította izgága beosztottam.

Egy állóképekből összerakott film kavarta fel, amiben a nukleáris katasztrófa utáni főhőst visszaküldik az időben, hogy ott megoldva valami ügyet, elejét vegye a későbbi katasztrófának (Chris Marker - A kilátóterasz). Beosztottam arról hadovált, hogy ez pont olyan, mint kedvenc filmdokumentumai, a Tizenkét majom meg a Terminátor. Mert a szereplőt itt is egy régi emlék kínozza, hogy lelőnek valakit egy repülőtéren, amely esetről aztán kiderül, hogy ő maga az áldozat, és egy jövőből visszaküldött ügynök öli meg. Pont úgy, mint a harminc évvel később készült remake-ben. Belenéztem a boldogan csapongó beosztottam arcába, és tudtam, hamarosan ki fogom rúgni ezt az ingatag személyíségű alakot.

foldesandras: sf09

Inkább egyedül léptem be a következő szobába, és földbe gyökerezett a lábam. Egy műhelyben álltam, pont olyanban, amilyenben a munkások a gyűjtött anyagot bontják szét. Szerelőpad, satu és flex az asztalon, a polcon szerszámosláda, rádió, üres üvegek, radiátor a falon, törülköző lóg a csőről. De mindez nyers fából faragva, az utolsó szögig. (Csákány István - Borostyánszoba.) Lerogytam a faporszívóra, és a facsizmára meredtem.

Saját farkába harapott az idő, egy műhely, ami önmagát hozta létre, hogy aztán a valódi szerszámaival egy másik dimenzióba visszahúzódva itt hagyja nekünk ezt a tetszetős, de használhatatlan majdnem realitást. Fából. Majd szétvetett az öröm. Intettem a munkásoknak, hogy ezt a leletet se könyveljék le. Azonnal darabolják szét, és rakják le az épület háta mögé. Tudtam, hogy erre a szezonra megvan a fűtésem.

Ludwig múzeum, A képzelet tudománya, Nemzetközi csoportos kiállítás
2010. április 29. - 2010. június 27.

3 komment

Címkék: budapest ludwig múzeum kortárs képzőművészet

Elfeledett magyar űrváros Nógrádban

2010.04.30. 10:25 Földes András

Valószínűleg túl sokat foglalkoztunk vagy legalábbis elsőre jónak látszó épületekkel, így kellemes borzongással indultunk Salgótarján felé, hogy most a változatosság kedvéért igazán sokkoló építészettel találkozzunk. A városba érve valóban a döbbenet lett úrrá rajtunk. Igaz, nem azért, mert olyan vérfagyasztó volt a táj. Hanem pont fordítva.
 
foldesandras: IMG 4473
Fotó: Földes András
 
A főtér mögött landoltunk, és már eszünkbe nem jutott vicces megjegyzéseket tenni a nagyon hatvanas-hetvenes évekbeli és nagyon beton monstrumokra. Salgótarján ugyanis lenyűgöző volt. Mintha egy komor Stanislaw Lem-novella filmváltozatához épült őrült drága és életnagyságú díszletben jártunk volna.
 
Az egységesség érthető, hiszen Salgótarjánból csak a komenizmusban lett komoly település, akkor hajtott rá a rendszer a környéken talált szénre. Bányákat nyitottak, üzemek épültek, és néhány év alatt kellett az ott megjelenő több tízezer embernek lakhelyet és a kulturált szórakozás igényeit kielégítő egyéb létesítményeket gyártani. A hatvanas években központi utasításra építészek szállták meg a szűk völgyet, és néhány év alatt egész várost kreáltak a döbbent nógrádiak szeme láttára.

79 komment

A neten a Banksy-film hosszabb előzetese

2010.04.07. 15:26 Földes András

Felkerült a netre Banksy első filmjének ötperces változata. Az Exit through the gift shop című dokumentumfilmről eddig azt lehetett tudni, hogy a Sundance fesztiválon méltatták a kritikusok. És hogy a neves street artos mellett maga a filmkészítő, Terry Guetta is központi szerepet játszik benne.
 
 

4 komment

Címkék: film street art banksy kortárs képzőművészet

Gömböc és szupersün a sanghaji megakiállításon

2010.04.05. 21:00 Földes András

A május elsején nyíló sanghaji világkiállítás a világ legfényűzőbb eseménye lesz, már ha a fényűzés definíciója az, hogy nagyon drágán hozunk létre nagyon látványos dolgokat, amelyeknek azonban kevés értelmük van.

Nem a kishitűség szól belőlünk, de józan ésszel nehéz belátni, hogy például a magyar megjelenésre költött 3,3 milliárd forintot milyen rejtett utakon hozza vissza a pavilonban kiállított 2,5 méter magas gömböc és 10 darab kézbe vehető méretű változata. Továbbá a mennyezetről lógó, kétségkívül impresszív oszloperdő, meg Zoób Kati ruhái, amelyeken tradicionális motívumként a páva jelenik meg. Egyelőre azok a közgazdasági elvek sem ismertek, amelyek szerint a mérleget a pécsi székesegyház makettje és a Mecsek néptáncegyüttes fellépése pozitívba fordítja.

Az expo idén ráadásul olyan hatású, mint az arrogáns, de gazdag osztálytársnál rendezett születésnapi zsúr, amelynek a legfőbb értelme az, hogy hétfőn mindenki az ünnepelt szuper játékairól beszéljen az osztályban. Kína lehengerlő hatású bemutatóval készül kis vendégei, a meghívott 233 kiállító elkápráztatására. A pekingi olimpiánál is többet, 45 milliárd dollárt fordítanak a beruházásokra, csak emiatt építettek 100 kilométernyi metrót, és a remélt 70 millió látogató számára szállodanegyedeket a környéken, 550 ezer ággyal.

39 komment

Címkék: sanghaj építészet expo2010

A dánok intelmei a kaviárzabáló magyarokhoz

2010.03.24. 22:35 Földes András

Ritkán lökdösik egymást az emberek a kortárs képzőművészeti kiállítások pénztárainál, ami egyébként nehezen érthető dolog. Hiszen míg a sztárkiállításoknál a vonzerőt csak a nagy mesterek hírneve jelenti, a kortársakkal szorosabb a kapcsolatunk. Ők a mi közös korunk közös problémáival foglalkoznak. A közvélekedés mégis az, hogy a kortárs képzőművészet színes buborékban tenyésző, elvont dolog, amivel csak széplelkek érnek rá foglalkozni.
 

foldesandras: adan 004

Kevés program vállalja fel nyíltan a fentiek cáfolatát, ezért léptem be lelkesen a Ludwig múzeum dán kiállítására, amelynek már a címe is aktuálisnak hangzott: Hatalmi játszmák. A választási cécó és a mindennapos politikai botrányok közepette semmi sem jöhet jobban, mint a közéleti problémák szabad szellemű megközelítése. Ráadásul éppen a dánoktól, akik egyrészt hosszú ideje élnek demokratikus viszonyok közt, másrészt náluk is hasonló problémák tartják forrásponton a közéletet: a gazdasági válság, a nacionalizmus és a rasszizmus.
 

54 komment

Címkék: dánia ludwig múzeum kortárs képzőművészet

Vízalatti szobrokkal mentik a korallokat

2010.03.19. 09:37 Földes András

Még nem zárultak le a vizsgálatok, hogy létezik-e képzőművész, aki soha nem foglalkozott az elmúlás és az élet körforgásával. De az biztos, hogy a témában nehéz eredetit alkotni. Ez volt az a pont, ami elgondolkodtatott, hogy  amit a szobrászként és búvároktatóként ismert Jason deCaires Taylor csinál, talán több, mint népszórakoztatás. Aláírhatjuk akár a művészet taget is. 

A félig angol, félig guyanai szobrász víz alatti szobrok készítésével tett szert világhírnévre. A közelmúltban a Mexikó partjainál épülő víz alatti kiállításával került be a lapokba. A figuratív alkotások azonban nem csak attól érdekesek, hogy azokat a tengerfenéken tekintheti meg a közönség, nem pedig egy művelődési házban. Az emberalakok, büsztök, csendéletek nem önmagukban állnak, a környezetük, a korallzátonyok és tengeri élőlények szerves részét képezik a műveknek.
 
 

28 komment

Címkék: tenger kortárs képzőművészet

Nem kergetik a rendőrök a graffitiseket Buenos Airesben

2010.03.16. 14:45 Földes András

Egyre inkább úgy tűnik, hogy a világnak nincs is graffitifővárosa, New York vagy London monopóliuma a múlté. Szép csendben ugyanis minden kontinens kitermelte a maga falfirkastílusát, amely olyan egyedi és burjánzó, mintha ott találták volna fel a festékszórót.

A Buenos Aires-i graffitimozgalomról például azt sem tudtam, hogy létezik, amíg egy szabadtéri türelemjáték folyamodványaként el nem vetődtem az argentin fővárosba. Az utcákon töltött harmadik perc után világos volt, hogy Buenos Aires a graffitikultúra Galapagosa, ahol a partra sodródott stílusok addig alakultak a helyi körülmények közt, amíg speciális műfajokká nem váltak.

foldesandras: ba 409

Nem hiszi el úgysem, ha nem nézi meg az összes képet itt.
 
A New Yorkból származó stílus és a dél-amerikai murálhagyományok párzása izgalmas utódokat hozott a világra. A Buenos Aires-i házfalakat hatalmas, 4-5 méter magas, színes festmények borítják, amelyekről azt is elképzelhetőnek tartottam, hogy a ház bohém lakó rendelték meg, lakókörnyezetük színesítésére.

16 komment

Címkék: graffiti buenos aires

Brutalizmus és fényűzés Buenos Airesben

2010.02.26. 12:42 Földes András

Napokon át gyalogoltam Buenos Airesben, bámultam az épületeket, és nem tudtam magyarázatot adni a látottakra. Argentína fővárosának házai érthetetlen stílusérzékről tanúskodtak, függetlenül attól, hogy a XIX. század burjánzó, eklektikus stílusában épültek, vagy éppen XXI. századi felhőkarcolókról volt szó. És akkor még nem említettem a két szélsőérték közti időszak brutális vívmányait.

A meglepetést az okozta, hogy Buenos Airesben minden adott volt ahhoz, hogy egy ugyanolyan átgondolatlan, peremvidéki, törekvő, de adottságaival élni nem tudó város legyen, mint Budapest.

foldesandras: ba 077

Nézze meg a várost nagy fotókon

A Buenos Aires képét meghatározó városmagot szintén a XIX. században építették, ahogy az Budapesten is történt. Mindkét város arculatát az eklektikus stílusú bérházak határozzák meg. Ebbe a szövetbe kerültek bele aztán a huszadik századi jegyek, a szecesszió, a modernizmus különböző irányzatai, a bauhaustól a beton-üveg irodaépületekig.
 

81 komment

Címkék: építészet buenos aires

Ufóhívők és városvédők harca a Kálvin téren

2010.02.06. 21:14 Földes András

Futurisztikus üvegforma materializálódott a Kálvin téri aluljáró felett, ami olyan hatással volt rám, mint Neóra a piros kapszula. Körbenéztem, és szürreális térben találtam magam.

foldesandras: IMG 7313

Nem arról volt szó, hogy a fejemre esett az egyik szerelés alatt álló üvegpanel, nem is az építmény kinézete hatott sokkolóan. A póklábakon álló üveglencse inkább izgalmas formájú szerkezet volt. Viszont valószínűleg ez volt az az utolsó építmény, amivel a Kálvinon egy négyzetméterre eső stíluselemek száma átlépte a tolerálható küszöböt. Az érzékeim kitágultak, és rádöbbentem, a Kálvin tér lassanként Budapest legkaotikusabb, legátgondolatlanabb, legbizarabb terévé vált.

135 komment

A kommunizmus volt a filmes tudatmódosítója

2009.11.30. 00:00 Földes András

 

Hogyan kerülhetett a hatvanas évek San Franciscójának hippivilágába egy alig ismert magyar rajzfilmes? Jack Nicholson vagy Hunter Thompson bulijaira járt? Csapongó vizuális fantáziája az LSD-utazásokból vagy a transzcendentális meditációból táplálkozott? Egyáltalán, miért jött vissza a szürke, kommunista Magyarországra, hogy elfelejtsék a nevét?

A Habfürdő című, 1979-es rajzfilmet nézve egyértelmű, hogy Kovásznai György csakis valami szabad és napfényes világban gyűjthette az inspirációt. A felnőtteknek szóló animációs filmet szinte szétrobbantja a 70-es évek Közép-Európájára egyáltalán nem jellemző életvidámság, kreativitás és a szürreális asszociációk. Kovásznai György csapongó vizuális világában a történet nemhogy nem oktat, de egészen másodlagos szereppel bír. Egy házasság elől menekülő kirakatrendező, a cicababa menyasszony és a kiéhezett, de tanulásmániás barátnő háromszögének sztoriját a párbeszédek helyett a képek és stílusok folyamatos és meghökkentő áramlása mondja el.

Ha a szereplők flörtölnek, figurájuk megnyúlik, hajladozik, vagy nemi jellegeik burjánoznak túl. A karakterek egymáshoz való viszonyát az erősen karikírozott, jellegzetes pózok jelzik, utalva Kovásznai remek emberismeretére is.

Közben nem lehet eldönteni, hogy a képek burjánzása a történet kibontását szolgálja, vagy a sztori egyszerűen csak apropó, hogy Kovásznai kipróbálhassa, hogyan alakíthatóak át a Sárga tengeralattjárót idéző, popartos jelenetek szürrealista képekké, majd olajfestményekből animált, expresszionista stílusú rajzfilmmé. A figurákat néha mintha Chagall rajzolta volna, de mire azonosítjuk az előképet, már Andy Warhol kéznyomát látjuk.

A történetet interjúbejátszások szakítják meg: filmfelvételek alapján rajzolt arcok mondanak viccesen közhelyes dolgokat, mintha a szerző harminc évre előre akarná parodizálni a Barátok köztöt. Kovásznai ezt az interjús geget a hetvenes-nyolcvanas évek magyar hírműsorához, a Hét című adáshoz dolgozta ki. Terve az volt, hogy az adott téma legjellemzőbb megszólalói animáltan, a jellegzetességeiket kiemelve jelenjenek meg. Zseniális ötlet. Ami persze akkoriban nem ment át a kultúrpolitikai szűrőn. Ahogy fennakadt az egész életmű is.

Nem is járt Kaliforniában

Kovásznai György ugyanis minden látszat ellenére sem bulizott Kaliforniában, nem volt benne a nyugati ellenkultúra sűrűjében. Úgy csinálta meg filmjeinek egész sorát, hogy soha nem tette ki a lábát a vasfüggönyön túlra.

Teljességgel érthetetlen, hogyan tudott mégis ilyen, a mai mércével is formabontó filmeket készíteni. Mint ahogy az előtt is széttárt karokkal állunk, hogy miként alkothatott ez az ember a diktatúra Magyarországán. Nem arról van ugyanis szó, hogy megrajzolta első, sziporkázó, az elvárásokra fittyet hányó rajzfilmjét, amire munkáltatói a Pannónia Filmstúdiónál vállon veregették, hogy fiam, akkor most döntse el, beáll fázisrajzolónak, vagy elmegy szenet rakodni, de saját munkáról többet ne is álmodjon.

Nem. Kovásznai egymás után gyárthatta a filmeket, a hatvanas évektől egészen a nyolcvanas években bekövetkezett haláláig. Évente-kétévente rukkolt elő egy rövidfilmsorozattal a nyugati világ divatjairól, rajzolt videoklipszerűséget egy korai Presser-számhoz, vagy ütött össze egész estés rajzfilmet. Minden alkotásába munkaórák ezreit fektette, a Pannónia Filmstúdiónál egész stábot irányított. Majd a végeredményt berakták egy dobozba, hogy onnan legfeljebb szerencsés és jó kapcsolatokkal rendelkező néhányak szedhessék elő, egy-egy zártkörű vetítés erejéig.

További furcsaság, hogy Kovásznai ezek hatására sem lett alkoholista, aki bűzös kocsmákban arról hadovál, hogy mi mindent tudna csinálni, ha hagynák. A napi rajzfilmkészítés mellett rengeteget festett. Továbbá drámákat, verseket és pamfleteket írt, amelyeket szintén csak az a pár ellenzéki ismerhetett meg, akiknek titkos gyűléseken, lakásokban felolvasta. Meg persze a barátnak álcázott besúgóknak köszönhetően a titkosszolgálat, derült ki Iványi-Bitter Brigitta művészettörténész kutatásaiból.

További bonyodalmak a titkos gyerekkel és a humorista fiával

A művészettörténész színrelépése azonban csak az utolsó mozzanata a kalandos Kovásznai-sztorinak. A sok száz festményt és rajzot tartalmazó életmű tulajdonjogán az alkotó 1983-as halála után ugyanis összeveszett a feleség és Kovásznai lánya, akinek létezéséről az asszony csak később szerzett tudomást. Nem azért, mert nem vette volna észre, hogy állapotos, hanem mert a lánynak, mint kiderült, egy másik nő volt az anyja. A vita miatt a művek évtizedekig egy garázsban vártak, ahonnan a megállapodás után egy műgyűjtőhöz, a neves humorista fiához, Komlós Jánoshoz kerültek.

A megállapodás részletei nem ismertek, de az sejthető, hogy Komlós hatalmas összeget fektetett az életmű befuttatásába. Létrehozta aKovásznai Kutatóműhelyt, amelynek a budai Várban berendezett központjában egy stáb három éven keresztül végezte a hagyaték feldolgozását.

A feltáró munka egyik csúcspontjaként Komlósék bevitték az anyagot a Nemzeti Galéria Ludwig Múzeumtól megörökölt épületébe, és galériás még azt is vállalta, hogy a termeket renováltatja. Hogy a befektetés megérte-e, az egyelőre bizonytalan. A hatalmas kiállítás képei jók, és tükrözik azt a látásmódot, amitől a filmjei akkorát ütnek. Látható, hogy Kovásznainak a kisujjában volt a popart, a szürrealizmus, az expresszionizmus vagy éppen a gyerekrajzos stílus. Zseniálisan mímelte Kokoschkát, és ha az kellett, akkor Cezanne-t.

De festészete éppen a bravúr miatt felejthető. Kovásznai zsenialitása akkor válik nyilvánvalóvá, amikor egyik képe átalakul a másikba. Ezt hívjuk animációnak. Festményei önmagukban csak olyanok, mint egy remek film kimerevített képkockái, amiket önálló fotókként próbálnak értékesíteni. Ami a filmjeiben játékosság, az a kiállításon inkább csak utánérzésnek tűnik. Látunk persze remek munkákat, de érezhető, hogy Kovásznai nem ebben a sportágban volt a legerősebb.

A baráti áruló

Festményeinek, rajzainak, írásainak feldolgozása azonban nem volt időpocsékolás. A hároméves munka eredményeként megjelent ugyanis egy olyan album, amit körbe kellene küldeni minden könyvkiadónak és művészettörténésznek azzal, hogy ha embereknek, és nem könyvespolcoknak dolgoznak, akkor így kell.

A Gerhes Gábor képzőművész-grafikus által tervezett vaskos, de mégis barátságos albumban látható a művész összes jelentős munkája. Nemcsak a festmények, hanem négy DVD-n minden animációja is, a rövidfilmektől az egész estésekig. A szerző szerencsére érezte, hogy egy ilyen összetett életmű esetén nem elég, ha megmarad művészettörténésznek. Interjúkkal és történeti jellegű kutatással feltárta azt a kort, amiben úgy alkothatott szabadon az ember, hogy közben kevesebben tudtak róla, mintha elment volna kalauznak. Iványi-Bitter munkája során véletlenül olyan dokumentumokra bukkant, amik átértékelték a kor képzőművészeti életének legendáit is: a Történeti Levéltárban kutatva kiderült, hogy az alternatív gondolkodók egyik illegális szalonját vezető dr. Végh, sok underground figura bálványa és mentora nem saját maga, hanem a belügyminisztérium számára rögzítette a találkozókat.

Úgy tűnik, éppen a könyvből kirajzolódó dupla fenekű, szürreális kor volt az a tudatmódosító, aminek hatására Kovásznai megálmodhatta ezt az egyáltalán nem a kommunista Kelet-Európába illő életművet.

Szólj hozzá!