A graffitit a modern városok katasztrófái közt szokták emlegetni, teljesen helytelenül. A falfirkások már a középkorban is aktívak voltak, és egyesek számára tényleg semmi nem volt szent. A Guardian újságírója egy 1644-es festményre hívta fel a figyelmet, aminek sarkában a kor graffitise látható. Pieter Saenredam holland festő egyébként nem a középkori szubkultúrák festőjeként volt közismert, így nem ábrázolt fakerekű gördeszkával back flipelőket, sem pedig freestyle-ozó kobzosokat. Témái jellemzően a holland épületek, templomok belső terei voltak. Ez utóbbiakat olyan precizitással vitte vászonra, hogy a festő manapság valószínűleg látványtervek grafikusaként keresne szép összegeket.

Saenredam precíz módszeréről vált nevezetessé korában: mérnöki módszerekkel mérte fel a templombelsőket festményeihez. Ezért is valószínű, hogy az utrechti Buurkerk templomot ábrázoló képén nem a fantázia szülötte az a srác, aki az egyik homályos sarokban a falra firkál. A középkori graffitis éppen a ló és négy lovasa című képét fejezi be, amely a történészek szerint a Nyugat-Európában közismert Renaud De Montauban legendájára utal. Ebben Renaud és három testvére egy mágikus lovon menekül, miután valami vitában megölték egy nagyhatalmú úr unokaöccsét.

A képben persze az is érdekes, hogy a bőszárú, hiphopos rövidnadrág már a XVII. században divat volt a street artosok körében, ehhez azonban nett zakót hordtak, kapucni helyett pedig a széleskarimájú kalap volt szokásban.