Képgyár

"Ilyet én is tudok csinálni."
"Ezt nevezik művészetnek?"
"Régen bezzeg tudtak festeni."
"Na, ezt én is kiraknám otthon."
"Afrikában közben éheznek."
Fotó, képzőművészet, építészet, látható és láthatatlan dolgok.

Friss topikok

IndaFotó képek

Linkblog

Az úr, aki a sivatagba vitte a Depeche Mode-ot

2009.04.29. 22:32 Földes András

"Ez a valaha volt legnagyobb pupilla, amit láttam" - mondja Anton Corbijn híres fotója előtt állva. A képet egy rémült fekete férfi arca tölti ki, de a szája elé emelt, virgácsszerű ujjak, pergamen bőr, kókuszdió haj mintha nem is lenne a képen. Mindent elhalványít a szempár, ami egy másik dimenzióból néz át hozzánk. A fénykép a dzsessztrombitás legzaklatottabb éveiben készült, amikor Davis egy időre felhagyott a zenéléssel, és egy hotelszobában kokainozással és csajokkal töltötte az idejét. Amit felesleges is részletezni, hiszen annak ellenére is világos, hogy a fotóról hiányoznak az ilyenkor szokásos kellékek. A hangszerek, a nők, a glamúr helyett csak az arcot látjuk, és persze a szemeket, amelyekben benne van az egész kietlen és extatikus sztori.
 
02
Fotó: Barakonyi Szabolcs
 
És nem csak az, hanem minden, amit magáról Corbijnról tudni érdemes. A híres zenészek fotósaként feltűnt Anton Corbijn különösebb előkészületek nélkül, a belépéstől számított tíz percen belül csinálta meg a képet. "Egy hotelszobában készült, mint a legtöbb fotóm" - jegyzi meg fanyar humorral, majd visszatérve a nem létező technikai részletekre, elmeséli: egy 35 milliméteres Nikonnal dolgozott, nem használt állványt, sem világítást, a fényt a Miles Davis háta mögötti ablak szolgáltatta. A fotós alakja a pupillákban tükröződik. 
"Tudom, hogy nem hibátlan a felvétel. De ez a lényeg. Hogy benne van a tökéletlenség. Nem szeretem, hogy manapság minden fotó tökéletes. A fényképezésnek nem ez a technikai tökély a lényege."
 
A fotós megkerül egy pogácsákkal rakott büféasztalt, megjegyzi, hogy ezek a korai installációi, de nem is ez a lényeg, hanem a U2-kép a háttérben. Azt egy addig számára ismeretlen, orosz nagylátószögű géppel készített. Fogalma sem volt, hogy egy ilyen szerkezetet vízszintesen kell tartani, különben meggörbül a látóhatár, ahogy az látható is. Alulról beszüremlik valami zavaró fény, oldalt pedig belóg az egyik asszisztens. "De mégis, ettől lesz eredeti a kép - meséli - mert a zavaró részletek nélkül mit jelentene egy olyan lehetetlen szituáció, hogy négy férfi áll könnyű ruhában a sivatag közepén?"
 
Depeche Mode a sivatagban
 
"A sivatag és a régi falak, ezeket nagyon szeretem" - mesél később arról, hogy miért vitte a sivatagba az együtteseket. A Depeche Mode-nak például rendszeresen kellett nagykabátban a poros amerikai tájban gyalogolnia Corbijn mániája miatt. A komor szintetizátorosok azonban nem szólhattak egy szót sem, mert a fotóst már hosszú évek óta hiába kérték, hogy dolgozzon velük. És csak a kliprendezői felkérésre mondott váratlanul igent. 
 
"1986-ban, mikor még alig voltak ismertek, egyszer dolgoztam velük, de aztán sokáig nem, mert nem szerettem a szintetizátorzenét. Csak olyanokkal dolgozom, akiknek a zenéjét szeretem. Akkor évekig nemet mondtam a felkéréseikre. Viszont végül arra kértek, hogy forgassak velük egy klipet Amerikában. Amerika és a filmezés régóta izgatott, és akkor bárki felkérhetett volna erre, elvállalom" - ismertetett meg a legendás együttműködés hátterével. Elgondolkozva megjegyezte még, hogy gyerekkorában imádta a western filmeket, így kerültek a cowboy kalapok a videókba. 
 
Nézze meg a megnyitó partin készült videónkat! Kattintson a háromszögre!
 
Corbijn  egyébként nem csak ezeket, hanem egész munkásságát a gyerekkora vezeti vissza. Amit meglepő módon nem valami arizónai farmon töltött, hanem egy lapos, holland szigeten. Strijen szigetén nem csak sivatag és cowboyok nem voltak, de egyéb sem. A kis Corbijnnak a szeles tengerpart, a lelkész papa és a falu nett környezetében a rockzene jelentette a külvilágot. Mivel zenélni nem tudott, és félénk is volt, a fotózással akarta megközelíteni, és a saját élete részévé tenni a flitteres világot.
 
A koncertfotózás ismeretségeket hozott, először kisebb lapok kérték fel, hogy fotózza le a városka híres rockegyüttesét. Aztán, hogy készítsen képeket a városba érkező angol bandáról. Évekkel később, kitartásának hála a legnagyobb nevek közt találta magát. Lou Reedet, Elvis Costellót, John Waitset, Bruce Springsteent fotózott, meg Kim Wilde-ot is, ha még valaki emlékszik a névre. Ez utóbbi feladat egyébként érdekes színt visz Corbijn nyilatkozatába, miszerint csak zeneileg izgalmas produkciókban dolgozik. Mindenesetre Samantha Foxról nem készített portrét.
 
Pedig érdekes lett volna a híres énekesnőt látni, mert a fotós első korszakát az akkoriban még szokatlannak számító direkt megközelítés határozta meg. Híres embereket fotózott, de nem a celebritásra koncentrált, és nem is az emberre, a szó irodalomórás értelmében. Helyette a két tényező egymásra hatásában élő sztárt mutatta meg. A fekete-fehér, gyakran túlnagyított,  szemcsés, életlen fotók meghökkentették a színes, patetikus idolábrázolásokhoz szokott magazinlapozgatót. 
 
Kylie Minogue az ablakban
 
Corbijnt az összekokainozott üvegasztalok közelében töltött évek után egyre kevésbé érdeklődött maguk a zenészek iránt. A sztárság kérdése kezdte foglalkoztatni. Ami egyébként szerencsés dolog, mert ha a fotográfust történetesen a hajléktalanok addig nem ismert arca hozta volna lázba, akkor valószínűleg most nem lenne nagy kiállítása a Ludwig múzeumban. A képek ugyanis jók, ezen második, 6x6-os képekre dolgozó korszakából is, de azért nem annyira, hogy elidőzzek előttük anélkül is, hogy ismerném Clint Eastwoodot, Naomi Campbellt vagy Meatloafot.
 
A korszakot bemutató teremben érezhető egyébként a termelési kényszer, amit éppen egy online lapnak dolgozó újságírónak nincs joga kritikaként felhozni. Mindenesetre tény, hogy a falakon zavarba ejtően sok a jól összerakott iparosmunka. Amely sorozatot szerencsére megszakítanak olyan zseniális munkák, mint például a Patti Smith-ről és egy hintalóról készített, polaroidról nagyított, szemcsés fotó.
 
03
 
A művész a saját maga által harmadik korszaknak sorolt periódusában aztán kiábrándult a celebritikből. "A paparazzik megjelenésével eltűnt a misztikum a celebritikből. Bárki rejtett titkait megismerhettünk. Ez már nem az az izgalmas világ, amit fiatalkoromban annyira szerettem volna megismerni" - néz egy kékes árnyalatú képére szomorúan. "A kilencvenes évekre az egész világ, a zene is a pénzről és a számokról szólt" - vázolja a hangulatot, ami végül az álpaparazzi sorozatában kulminálódott. 
 
Anton Corbijn nem szakított a sztárokkal. Mel Gibsont, Peter Gabrielt, Kylie Minogue-ot állította a gépe elé. A számára fontos spontaneitás azonban viszonylagossá vált. A képen tobzódott az esetlegesség. Mintha a fotós az érintettek tudta nélkül kapta volna le őket. Valójában azonban a szituáció az utolsó melltartópántig megrendezett volt. A fotós ezzel a sorozatával került közel ahhoz, amit képzőművészetnek hívunk. A tudatos vakuhasználat, a beállított színek, a jól kiválasztott háttér, az eltalált pózok szituációkat kreálnak, bevonják a nézőt, aki maga rak össze történetet, majd döbben rá azok fiktív voltára.
 
"Egyébként azt nem tudom nem elmondani, hogy ez a fotó Kylie Minogue-ról az én hálószobám ablakában készült" - jegyzi elmélkedésem közepette, a bikinis kép előtt állva. Majd rövid hatászsünet után áttér a saját mitológiájában negyedik korszaknak nevezett időkre.
 
Corbijn a ház előtt
 
Corbijn végül saját sztármániájával számolt el. "Negyven éves koromban elgondolkoztam, miként lehet, hogy még most is a tinédzserkori bálványaim fotózásával foglalkozom. Pedig a világ azóta megváltozott."
 
A fotós visszatért szülőhelyére, a lapos, holland szigetre, és sminkesek, fordászok, maszkmesterek segítségével olyan zenészekké maszkírozta magát, akik már meghaltak, és akiket sosem volt alkalma lefotózni. Freddie Mercuryként, Bob Marleyként, John Lennonként állt egykori háza, fodrásza előtt, vagy a szülei kertjében. 
 
Ezek után már csak az érdekelt, innen hová lehet még tovább, vagy inkább vissza lépni. Abbahagyja a fotózást, és akvarelleket fest sztároknak tűnő kavicsokról? Abbahagyja a fotózást, és mégis megpróbálkozik a zenéléssel? Lukkamerával harmatcseppeket fotóz eső után?
 
04
Fotó: Barakonyi Szabolcs
 

Az élet ennél sajnos kevésbé jó dramaturgiával rendelkezik. A művész szeptemberben kezdi második filmjének forgatását. Míg az első még egy zenekarral, a Joy Divisionnal foglalkozott, itt már szó sincs a zeneiparról. Corbijn thrillert rendez. A fotózást azonban már nem kezdené el. "Amikor belevágtam, még más volt a világ. Akkoriban kaland volt ez a munka. Mára a zenéből is eltűnt a misztikum, sokkal inkább a pénz irányít. Nem internetezek. Visszaköltöztem Hollandiába, és inkább a valódi dolgokkal foglalkozom. Biciklizem, beszélgetek az emberekkel, és filmre dolgozom, nem használok digitális fényképezőt. A digitális gép elveszi a fotózásból a feszültséget. Rögtön látod az eredményt, nem kell hozzá várni. A digitális világ az információról szól, az meg engem nem érdekel." 

18 komment

Címkék: fotó celeb anton corbijn divatfotó

A bejegyzés trackback címe:

https://kepgyar.blog.hu/api/trackback/id/tr631094616

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

pokesz70 2009.04.30. 00:04:18

Fabricius idegtépően röhejes ámokfutása, valaki? Hahh, na az művészet volt a javából.

Heyd Richard 2009.04.30. 00:44:36

azért a legutolsó mondat mondat kicsit cinikus...

R242 2009.04.30. 01:35:48

"A digitális gép elveszi a fotózásból a feszültséget"

persze, amikor a RAW képből konvertálsz, az semmi, nyilván...

( de a filmnél jobb nem lesz soha a digi )

karatekutya 2009.04.30. 02:17:26

@R242: Sztem lesz, ahogy a fejlődést elnézem, csak lehet, hogy 50 év múlva. Kb. 300 Mpixellel már közelítenénk a színes filmhez.

[imi] · http://twitter.com/forgoimi 2009.04.30. 02:45:12

de okos emberek kommentelnek :) 300mpixel haha

jah indavideóra nem klikkelek remélem nincs harag.

Aropa · www.finnisztan.blogspot.com 2009.04.30. 06:30:19

A fotói teteszenek. De egy jó fotós is mondhat ostobaságot ugye?

Méghogy untatja az információ? Próbálom ábrázolni, hogy mi zavar ebben.

Vegyünk egy esetet Hollandiából, amint Corbijn egy esést követően betolja a bringát egy szervizbe:

AC:- Jó napot! Centíroztatni kellene, meg a biciklibelsőmet is ki lehetne cserélni.

Szervizes: - Nagy perec volt, látom! Mikorra kellene?

AC: Mivel az információ nem érdekel, kérem ne is untasson kérdésekkel: sem kapni, sem adni nem élvezet számomra. De az sem érdekel, hogy a javítás mennyibe fog kerülni. Nem foglalkozom ilyesmivel, untat.

Rothgo 2009.04.30. 07:32:46

"1986-ban, mikor még alig voltak ismertek, egyszer dolgoztam velük, de aztán sokáig nem, mert nem szerettem a szintetizátorzenét. Csak olyanokkal dolgozom, akiknek a zenéjét szeretem. Végül arra kértek, hogy forgassak velük egy klipet Amerikában. Amerika és a filmezés régóta izgatott, és akkor bárki felkérhetett volna erre, elvállalom. ..."

Ha nem lettem volna ott jómagam is a sajtótájékoztatón, akkor is tudnám, hogy itt félreértett valamit a kedves szerző, és nem sokat tud Corbijn és a Depeche Mode közös munkáiról / kapcsolatáról. Corbijn 1981-ben (megalakulásakor) fotózta először a Depeche Mode-ot (pl. az NME-nek is készített róluk címlapfotót), aztán a fent említett ízlés-különbözőségek miatt nem reagált a felkéréseikre, egészen 1986-ig. Ekkor forgatta nekik a "Question Of Time" klipjét, és azóta gyakorlatilag elválaszthatatlanok.

Heyerdahl (törölt) 2009.04.30. 08:47:11

@[imi]: meg fogsz lepődni de az már létező technológia. Agyártó neve: US Army
10 év is itt lesz.

Heyerdahl (törölt) 2009.04.30. 08:51:05

Egyszer mesélte Corbijn egy Herbert Grönemeyer klipp kapcsán (Zum Meer), hogy igazából az ismeretlen zene alakít ki benne először egy képi világot, ami nagyon sokszor köszönőviszonyban sincs a szám szövegével. Leforgatják és utána kész, nincs bonyolítás. Érdekes figura, egyedi látásmóddal, ezért jó a szakmájában.

www.szem.tv · http://csikosgabor.blogspot.com/ 2009.04.30. 09:52:04

Ha Corbijn kimegy az utcára vagy partikon a haverjait fotózza, szerintem nem ragad pl. a DM-dal össze. Sok ilyen profi vagy amatőr van nálunk is, akit nem húz fel a fénybe egy-egy ismert figura. Megyek persze megnézem, mert már Corbijn a híres kedvenceim képgyárosa, aki mellesleg gondol és mond hülyeséget a cikk végén, de már megengedheti magának, sőt provokálhat is.

liquid 2009.04.30. 09:52:32

Itt is találtok képeket a sajtóról. :)
picasaweb.google.com/gkolos/AntonCorbijnMunkaCimuKiallitasSajtotajekoztato
A beszámoló nem rossz, de tény a DM-es résznél tényleg rossz a cikk.

metalhammer 2009.04.30. 09:55:47

Fabricius, Fabricius, Fabricius, Fabricius, Fabricius, Fabricius, Fabricius, Fabricius, Fabricius, Fabricius, Fabricius, Fabricius, Fabricius, Fabricius, Fabricius, Fabricius, Fabricius, Fabricius, Fabricius, Fabricius, Fabricius, Fabricius, Fabricius, Fabricius, Fabricius az új magyar polihisztor.

karatekutya 2009.04.30. 15:48:27

@[imi]: nem okos emberek, hanem Google. Használd Te is, mert jó: kcbx.net/~mhd/2photo/digital/pixel.htm
Az emberi szemben 125 millió fotoreceptor van. Innentől jöhet a matek.

- eniko - 2009.05.05. 21:04:07

nem, Fabricius egy köcsög.