Képgyár

"Ilyet én is tudok csinálni."
"Ezt nevezik művészetnek?"
"Régen bezzeg tudtak festeni."
"Na, ezt én is kiraknám otthon."
"Afrikában közben éheznek."
Fotó, képzőművészet, építészet, látható és láthatatlan dolgok.

Friss topikok

IndaFotó képek

Linkblog

Az általános iskola nyomasztja a magyar művészeket

2009.09.08. 08:35 Földes András

Hónapokkal a Műcsarnok-kiállítás megnyitója előtt egyértelmű volt, hogy az Aviva képzőművészeti díj a szezon egyik legszórakoztatóbb képzőművészeti eseménye lesz. Az ötmilliós jutalom egyik jelöltje, Mécs Miklós például már az elején bombát akart robbantani, folytatva prima primissimás botrányát.
 
A fiatal művész tavaly a Demján Sándor által gründolt Prima Primissimán nyert 7000 eurójának pénzjegyeit darabonként kettévágta, 47-53 százalékos arányban, hogy a bank még éppen teljes bankjegyekre cserélje azokat. A nagyobb darabokat szétosztotta a barátai közt, a kisebb szeletekből pedig összefűzve pörgetős animációt készített, amelyben Akhilleusz próbálja utolérni a teknőst, mindhiába. Az ötlet frappáns volt, arra épült, hogy a bibliai tanítás szerint ha van két dénárod, az egyiket add a rászorulóknak. Mécs tovább gondolta a sztorit: ha egy dénárod van, nyilván felet kell elajándékozni, és így tovább, felezgetve az összeget, mint Akhilleusz történetében a távot.
 

foldesandras: IMG 3967

Nézze meg a kiállítást nagyban!

Mécs nyilván meg akarta lovagolni a Demján-fricska sikerét, így az avivás jelölése után előrukkolt egy nyílt levéllel, amelyben úgynevezett Gyengeség demonstrációt hirdetve mondott le a megtiszteltetésről. Továbbá felszólította a díj alapítóit, hogy a "sztárcsinálás helyett inkább a képzőművészet széles körű és folyamatos támogatásával" törődjön. Hogy mindez mit jelent, nem világos. A nyílt levélből csak két dolog derült ki. Egyrészt, hogy a művésznek fogalma sincs, miként működik a kultúratámogatás, azaz, hogy egy intézményrendszer reformját magáncégtől számon kérni olyan nonszensz, mint Demjánt hibáztatni, mert a Fesztiválzenekar hamisan játszik a Művészetek Palotájában.
 
Másrészről pedig nyilvánvalóvá vált, hogy Mécs Miklósnak olyan a kézírása, mint egy hétévesnek. Amely ténynek, a végén látni fogjuk, nagyon is köze van a kiállításhoz.
 
A bútorok bejövetele
 
Mécs visszalépése nem zavarta meg programot, a helyére delegált Uglár Csaba pontosan passzolt a többi jelölt közé. Azazhogy ő is nagyméretű, figyelemfelkeltő, reflektív, és ami még a kiérlelt művészi statementnél is fontosabb, izgalmas műveket állított ki.
 
Az Uglár termét uraló mű ráadásul még vicces is. A hatalmas, 5-6 méter hosszú festmény, a Bútorok bejövetele olyan kompozícióban ábrázol egy csomó széket, kanapét, állólámpát, hokedlit és asztalt, hogy még az is az új hazát kereső bútorokra asszociál, aki nem ismeri Feszty Árpád A magyarok bejövetele című munkáját.
 
A festmény egyébként nemcsak témája, hanem precíz kivitelezése miatt is meglepő a kompromisszumok nelküli rock and roll-életviteléről ismert művésztől. Akinek karakteréhez egyébként jobban illik a Social nevezetű projekt.
Ennek keretében saját, Social nevű pénzt és váltót bocsátott ki, amelyeket a megvásárlás után korlátlan ideig be lehet cserélni a művész valamelyik alkotására. A projekt a Social árfolyamtáblázatával, a kinyomtatott Social-kötegekkel és építkezési kellékekkel állítólag a pénzvilág és érték különböző vonatkozásaira mutat rá, de velem nem tudta feledtetni, hogy az installáció azért arra is alkalmas, hogy a művész a még el nem készült alkotásait is eladhassa, ha éppen megszorul.
 
Uglár kiállította a már ismert műveit is, a Szőrös gyereket, a Névtelen vásárló emlékművét a márványtáblára vetített közértes blokk soraival. Meg egy üres kihallgatószobát, amelyet tükörüveg mögül figyelhetünk meg, ezzel emlékezve meg Mécs Miklósra.
 
Ebből a szempontból egy szoba méretű általános iskolai írásfüzet talán adekvátabb lett volna, de engem nem hívtak meg kiállítónak, úgyhogy csak annyit szögezhetek le: az alkotások jók, és egyáltalán nem akadémikusak, ami nem szokványos a hazai kortárs művészeti életben.
 
Hülye vagy, hogy felmásztál
 
További örömhír, hogy az egész kiállításra ez a fajta könnyedség jellemző. A hat kiállító művész munkái a legkülönbözőbb irányokat képviselik, így nem zsibbadunk el a harminchetedik videóinstalláció vagy a huszonnegyedik bronzszobor után.
 
Egyik kedvencem Benczur Emese egész termes installációja, ami első látásra a plafonra függesztett rózsaszín pöttyök halmazának tűnik, második pillantásra térbeli kottának. Harmadjára vettem észre a terem végében a magaslest, amelyre felmászva a pöttyök szöveggé állnak össze: Find Your Place
 

foldesandras: IMG 3943

Nézze meg a kiállítást nagyban!
 
Egy buddhista képzőművészlány szerint ez arról szól, hogy az élet dolgai egy bizonyos optimális pozícióba helyezkedve értelmes dologgá állnak össze. Etele, az Index radikális és kisállatkedvelő dizájnere szerint viszont frappánsabb lett volna, ha a Hülye vagy, hogy felmásztál szöveg rajzolódik ki a néző szeme előtt.
 
Nem csinált új munkát a Kis Varsó művészpáros, viszont restaurálták a Márvány utca című installációjukat, ami egy meztelen, mégis rohamsisakot viselő férfi szobrával díszített kapuzat életnagyságú gumiöntévénye. Ezzel a monumentális lepellel a Rigai Szobrászati Quadriennálén nyertek díjat, továbbá egy nagy szakadást, amikor a stáb leszerelte a munkát.
 
A Műcsarnokba elhozták még a klottgatyás kisrácok életnagyaságú szobraiból álló Tornasort, ami ha könnyűzene lenne, már rongyosra játszotta volna a Petőfi rádió.
 
A stílusra sokat adó Gálik-Havas alkotópáros a popstátus miatt persze fanyalogva nyilatkozik erről a munkájáról, pedig a kínai agyag hadsereghez hasonlóan egyedi vonásokkal és gesztusokkal rendelkező figurák az értelmezés primér módjai mellett lehetőséget adnak az arra fogékonyaknak, hogy a csoport és egyén, az uniformizáltság és az egyéniség viszonyán merengjenek. Vagy egyszerűen csak órákig nézzék az osztály megtörten görnyedő legmagasabbját, a büszkén álló társát, vagy elgondolkozzon, hogyan került a srác a kicsivel magasabb haverja elé a sorban.
 

foldesandras: IMG 4054

A kurátor poénja lehetett, hogy a Kokesch Ádám munkáit a legelső terembe helyezte, mert így a látogató egy látszólag üres térbe érkezik. Kokesch ugyanis azokról a kis biszbaszokról ismert, amelyeket jellemzően a termek mennyezete alá, ablakbeugrókba, vagy térdmagasságba szokott eldugni. Rutinos látogatóként hamar felfedeztem az összes hiperfunkcionalista látszatot keltő tárgyat. Megállapítottam, hogy a művész nagy pénzeket kereshetett volna a hatvanas években, ha NSZK atomerőművek számára készít titokzatos funkciójú paneleket. Végezetül rutinosan vizsgálni kezdtem Kokesch vadiúj, koncentrikus munkáit, amelyekről lassan kiderült, hogy a túloldali installáció tartócsavarjai.
 
Zavartan átsuhantam Kaszás Tamás alkotásai közé. A bizarr installációk közt gyorsan elfelejtettem az átélteket, mert rádöbbentem: a fiatal magyar képzőművészek többsége még mindig nem számolt le az általános iskola gyötrelmeivel. De lehet, hogy valójában ők azok, akik szembe tudnak nézni azokkal a szomorú, vinyettaszagú évekkel.
 
Margó néni megidézése
 
Míg a Kis Varsó felülről tekintett vissza a kisiskolás korra, Kaszás kényszeresen megidézte a házifeladatok, szalámiszsemlék és rágófoltos padok auráját. Emlékművet épített kókadt osztálytermi szobanövényekből, a termet pedig olcsó lécekből készült faliújságokkal borította, és kivágásokat, zsírkrétarajzokat meg feliratokat rajzszögezett rájuk.
 

foldesandras: IMG 4040

Az üzenet egyértelmű volt: elmerengtem, hogy annak idején vajon jogosan vágott-e fejbe egy paddal a Papp Laci, továbbá, hogy megérdemelten kaptam-e intőt, amikor használt teafiltert dobáltam az utcán elhaladókra.
 

De bármilyen eredménnyel zárul is a múltidézés, az biztos, hogy a Műcsarnok fiatal magyar tehetségeket felvonultató kiállítása olyan, mintha egy ügyes kommunikációs ügynökség rakta volna össze: színes, szórakoztató, és nagyjából egy óra alatt végigszörfölhetünk rajta. Úgyhogy pont mire az esztétikadiplomával nem rendelkezők elfáradnak, már az árkádok alatt rendelhetik a kávét, elégedetten gondolva arra, hogy Margó néni énektanár és osztályfőnök soha az életben nem fog beledumálni, hogy ihatnak-e még egy kisfröccsöt is utána. 

38 komment

Címkék: műcsarnok kortárs képzőművészet

A bejegyzés trackback címe:

https://kepgyar.blog.hu/api/trackback/id/tr491365649

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Szódás Lova 2009.09.08. 08:53:55

(csak zárójelben: kissrác. A kisrác az egy alacsony termetű horvát nemzetiségű állampolgár.)

iparterves 2009.09.08. 09:26:26

Demján Ferenc? Ez biztos, Földes Sándor?

zsumami913 2009.09.08. 10:13:04

@Szódás Lova: Bocs, biztos a rác?
Én így tudtam: Rác = szerb (ortodox vallású, és cirill betűkkel ír))
bunyevác = horvát (katolikus vallású, és latin betűkkel ír)a vallás persze vagy van, vagy nincs, de a betűk nem változtak...

silberstein 2009.09.08. 10:20:05

Korrekt írás, de hiányolom Csákány István bemutatását, megérdemelt volna pár mondatot A holnap dolgozójá-ért...

efbé 2009.09.08. 10:27:18

én csak a képalákat hiányolom a galériából, pár helyen könnyített volna az értelmezésen ;)

silberstein 2009.09.08. 10:40:15

efbé, a kiállítás saját oldalán vannak képalák is

www.avivadij.hu

de érdemes elmenni megnézni

Alf (törölt) 2009.09.08. 10:45:45

szia, a kultúrfinanszírozásról még annyit, hogy a műcsarnok nem egy magánintézmény.
Mécs Miki pedig szerintem inkább a versenyeztetést kifogásolta abban a levélben, amiben van valami.

Alf (törölt) 2009.09.08. 10:48:11

ja és nem Demján Ferenc, hanem Demján Sándor, haha, javicsad, merezér nagy bünti jár.

iparterves 2009.09.08. 11:09:55

Tisztelettel hadd kérdezzem már meg: kik azok a művészek, akikről a cikk szól?
Nemzetközi helyezésük? Riga és mi még?
Kis posvány hazai vizeken evezőkről van szó, akik számára a multi kitalálta a Nagydíjat, amely aztán jól néz ki a CV-ben?

Simplicissimus 2009.09.08. 11:15:22

Én egy kicsit más Kaszás Tamást láttam, a hatalmas viráginstallációban három érdekes dolog van. (Címe: „Növények Tanácskozása”). Ez egy bútorelemekből és újrafelhasznált anyagokból felépített monumentális építmény, mely Jakov Csernyikov (1889-1951) az orosz avantgardista építész egyik konstruktivista futurisztikus épületrajza alapján készült. Az anyag a Műcsarnok pincéjében talált hulladék, a növényeket az intézmény irodáiból kérte kölcsön. Nagyon gúnyos mű, az ember csak érzi, hogy mire irányul a diffúz gúny – egyben szeretet.

Simplicissimus 2009.09.08. 11:31:54

@iparterves:
Mindegyik magasan jegyzett, kicsit nézz utána az interneten.
Legalább kettő volt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában, pl.
Nem szolgálnak rá erre a gúnyos hangra.
És nem a multi választ, hanem az igazgató által kiválasztott kurátorok.
Így az se lenne baj, ha teljesen ismeretlen kezdők lennének...
(csak 40 év alattiak lehetnek.)
www.avivadij.hu

kishawa 2009.09.08. 11:52:25

@Simplicissimus: Szerintem is Kaszas novenyinstallacioja a legjobb mu; csak azt kellett volna odaraknia, valami rovid magyarazattal, hogy a Foldes is ertse. Csak hat tul tehetseges a szentem.

kishawa 2009.09.08. 11:59:23

Ja, es Uglar Social c. installacioja/projektje szerintem a legkevesbe jellemzo munkaja. Olyan, mintha valami megfelelesi kenyszerbol csinalta volna.

egygrafikus 2009.09.08. 12:26:37

Benczu Emese munkájához hasonló holmikat a reklámban máe évek óta használnak, pl. az audi reklámfilmje, de vagy egy tucat hasonló holmit ismerek...

KopaszMercis 2009.09.08. 13:43:43

@Simplicissimus:
inkabb forditanak ezt a penzt valami kevesbbe haszontalanra

pl homleszek bortonbezarasara...

emarcell 2009.09.08. 14:18:05

Ha már mindenkit megemlítesz, akkor igazán irhattál volna a Csákányról is!

sapuh 2009.09.08. 16:26:51

@zsumami913: rác=szerb, de a bunyevác, az nem horvát, bár katolikus. "Katolikus délszláv nyelvcsoport", akik nyelve (dialektusa) inkább a szerbhorvát szerb ágához áll közelebb.

A kortárs kiállításokban meg az a jó, hogy ezekben a művekben mindenki azt lát, amit akar, mert még nem kellett bemagolni művtöri órán, hogy "mit akart vele mondani a művész". Földes Sándort, akarom mondani Andrást Margó néni nyomasztotta, ezért ő ezt látta a dologban, és meg is indokolta kereken, hogy miért. Nem lehet azt állítani, hogy nincs igaza, mint ahogy annak is igaza van, aki mást látott a kiállításba, és tíz kerek, őszinte mondatban el tudja ezt mondani.

Simplicissimus 2009.09.08. 16:28:49

@KopaszMercis:
Igen, az.
Te nem jársz a Műcsarnokba sohasem? Nem láttál még ilyesmit? Nem kötelező, de akkor nem kell cikizni - szerintem.

(Ide írom az igazi nevemet is, mert nem bírom megszokni ezt az álnevesdit:
Török András)

sapuh 2009.09.09. 00:21:33

@Simplicissimus: á, hagyd, KopaszMercissel felesleges vitába szállni. A Műcsarnokba biztos nem jár, talán azért, mert ő csak igaziba szeret... :)

a.mocsing 2009.09.09. 20:37:52

Na mi van, elegetek van belölem?

Ugyis tanyázni akartam...
Cartroad Art
Pudlic Art...
Etc Art

"ugy elmegyek meglássátok
még a hirem se halljátok
se hiremet se nevemet
csak a jámbor életemet"

amugy mi a francnak megtanulni rendszerek működését amik logikátlanok és buták...

András, olyan a gépírásod, mint egy 8 évesé...

pussz

:)
mécs miklós

iparterves 2009.09.13. 16:24:52

@Simplicissimus: Magasan jegyzett? Ki által és hol?
Én egy tudatlan, művészethez nem értő ember vagyok, ezért megnéztem a mai kapitalista világban azokat a honlapokat, amelyek az ismert és jegyzett művészekről piaci információkat adnak.
Nem találkoztam a fenti nevekkel.
Magának mond az a név valamint, hogy Wellmann Róbert? Vagy Szamolovszky Ödön?
Nem? A velencei Biennálén voltak 1903-ban! És?

iparterves 2009.09.13. 16:27:31

@Simplicissimus: Ja, és inkább a multi válasszon, mint az igazgató kijelölte bizottság. Uncsi, hogy a haverok adják a díjat a haveroknak.
Vagy nem?

iparterves 2009.09.15. 11:33:30

@Simplicissimus: Melyik Török András? Az art szponzorációban utazó, ex NKA-s angol fordító?

194408 2009.09.15. 22:45:05

Szócséplés a semmiről!Ez a véleményem!

silberstein 2009.09.15. 22:59:37

Ma kiderült. Kis Varsó.
Papírforma?
A közönség Benczúr Emesét szerette.

petike740804 2009.09.16. 09:51:44

Egy disszonáns este

Jó választás volt a MAO-t felkérni az Aviva Díj díjkiosztó ünnepségének (hátterét?) keretét megadó előadásra, így elgondolkodhattunk azon, vajon a kortárs zeneművészet vagy képzőművészet befogadása állítja nagyobb kihívás elé a hallgatót/nézőt.
A tréfát félretéve, úgy tünt a MAO és talán még BTS képviselte a profizmust ezen az estén, a többiek valahogy mélyen alatta maradtak az elvárt színvonalnak.
Hozzászólásom további folytatása előtt jelzem, hogy véleményem szerint mindaz, ami a díj körül egy kívülálló számára észlelhető volt, minden visszássága ellenére, vagy éppen azért, igazolta egy ilyen díj létrehozásának a jogosultságát, és bízhatunk benne, hogy jövőre a kurátorok és a szponzorok is felnőnek a feladathoz; esetleg más rendezőgárdával újraindul a kezdeményezés.
De térjünk vissza a disszonanciára, és hogy miért is éreztem én ezt.
Az első disszonáns hang a művészvilágból érkezett: nem is értem, miért érzi kellemetlenül magát egy művész, ha a kurátor őt jelöli erre a díjra? Mi az a szörnyűség, ami ezzel a jelöléssel jár? Ahogy én látom, két igen fontos lehetőséget nyújtott a jelölés:
1. nem akárhol, hanem a Műcsarnokban(!) teret adott a művészeknek, hogy kiállíthassák alkotásaikat
2. a díj anyagi segítséget jelent a további alkotáshoz. Igaz, hogy a „fődíjat” csak egyvalaki viszi el, de a nem díjnyertes alkotók kiállított művei közül akár több is felkelthette a műgyűjtők érdeklődését.
A jelölteknek nem kellett megadott témában gondolkodni vagy akár új alkotást létrehozni, mindez csak lehetőség volt, és teljes szabadsággal dönthetett mindenki, mit mutat meg magából.

A díjkiosztó ünnepség szervezőinek és résztvevőinek sikerült a kialakult rossz szájízt felerősíteni, és kényelmetlen helyzetet teremteni. Tanuljunk hát egy kis illemtant.
Illik (illett volna):
• a művésznek megjelennie az ünnepségen
• a kurátornak megjelennie az ünnepségen
• ha bemutatják, felállnia és meghajolnia, főleg, ha megtapsolják
• a közönségdíjas nyertessel is kezet fogni
• a közönségdíjas nyertesnek a kezébe adni valamilyen ajndékot
• a színpadra felhívott alkotóval beszélni néhány szót

A következő disszonáns elem a technika volt, amely nagyban hozzájárult ahhoz, hogy ne értsük, ne érthessük a mondanivalót. A kisfilmek megakadása miatt fontos mondatok estek ki. Nehezen volt egyébként eldönthető, hogy a filmeket amatőr/ök készítette/ék, vagy vérbeli profi munkáját látjuk, aki ezzel az eszközzel a művészek egyéniségét, lelkivilágát is elénk tudta tárni. Az estén közreműködő kameraman munkája alapján inkább az amatőrségre lehet tippelni. A fixen beállított kamerák bármilyen mozgatása, fókuszálása nagy nehézséget okozott számára, és a vége felé még önmagát is sikerült (minden mást kitakarva) megmutatnia a kivetítőn, amint hosszasan beállítja a másik kamerát.
A másik csoda a mikrofonok működése és használata volt. Az álló mikrofonokkal az a baj, hogy vagy feléri a beszélő, vagy nem, és ha kevés van belőle, akkor nem is tud mindenki hozzáférni. Még az elnök-vezérigazgató úr hangját sem hallottuk mindig, Benczúr Emesétől pedig teljesen megvonták a mikrofont, így a nézőkig már nem jutott el a hangja.

Harmadik disszonancia: A vezérigazgató úr – akinek a nevét talán nem is hallottuk – sokféle szerepet kipróbált, és sajnos az eredetileg neki szánt – díjátadó – szerepkör ment a legkevésbé.
Kiválóan vegyült a közönség közé, és sajátította ki a dinamikát adó kártyákat a MAO közönségjátékában. A díjátadás levezénylése viszont már keményebb diónak bizonyult. Az még némi hezitálás után eszébe jutott, hogy a közönségdíjas Benczúr Emesével neki is kezet kellene fognia, de ezt követően, mintha teljesen megfeledkeztek volna a művészről, ott állt szegény hosszasan, üres kézzel. Senki sem szólt volna hozzá, ha nem áll elő az a kínos eset, hogy a kézlenyomatos anyag nem készül el időre, és valamivel ki kell tölteni az időt, tehát beszélni, beszélgetni kell valamiről.
Mellesleg ez a spontán rész adott némi ízelítőt abból, hogy mi is zajlott a háttérben, és rávilágított a Kis Varsó hozzáállására is.
A műsor elején még „úton lévő” művészek valóban nem érkeztek/érkezhettek meg Kölnből. Hogy nem készült film, a bemutatás kontextusában szintén megcáfolódni látszott, hiszen bevetítették a nevüket és az azt követő üres filmkockákat. EZ volt az ő filmjük, ami akkor nem lett volna, ha nem is utalnak a hiányára.
A kurátorok akadémikus döntése a díjról nagy csalódást okozott mindenkinek. Még szerencse, hogy a közönség ezúttal jobban teljesített, és nem az előre sejtett eredmény született. Egyébként már a név felolvasása előtt egyértelművé vált a többes szám használata miatt, hogy kik a nyertesek. Még a keretbe is befért volna mindkét tenyér.
De végül is a vezérigazgató úr tenyere került a gipszmintába, és a szöveg bevésésével egy önálló alkotást hozott létre, így a művész szerepet is kipróbálhatta egy kis időre… Igazi kuriózum ez!
Így utólag érthetetlen, hogy az oklevelekkel való bohóckodás – akár a kabaréban is felléphetnének ezzel a számmal – miért nem tölthette ki azt az időt, amíg az anyagra vártak? Az oklevelek kitöltése, aláírása amúgy is adminisztratív feladat, nem kellett volna produkciót csinálni belőle. Most sikerült vele egy „ráadás számot” nyújtani, hiszen időközben az oklevelet kapó művésznő is visszament a helyére. Az oklevelet tartó dosszié sorsát jobb nem is említeni, megjárta Petrányi Zsolt minden testrészét, végül a színpad szélére került; pedig egyszerűen csak bele kellett volna helyezni az oklevelet, és úgy átadni Benczúr Emesének, hogy hazafelé a biciklin ne gyűrődjön már úgy össze a papír, mint a ruhája idefelé.

Vége

Simplicissimus 2009.09.16. 14:30:40

@iparterves: Csak annyit mondok: nem fallabda bajnok, nem győri színész. És te melyik iparterves vagy?

iparterves 2009.09.17. 09:49:33

@Simplicissimus: Pontosabban? Akkor ki is?
Én pedig egy névtelen nulla ( de nem Hevesi Tamás )

flexxx (törölt) 2009.09.21. 12:36:13

@iparterves: ezt irod: "Magasan jegyzett? Ki által és hol? Én egy tudatlan, művészethez nem értő ember vagyok, ezért megnéztem a mai kapitalista világban azokat a honlapokat, amelyek az ismert és jegyzett művészekről piaci információkat adnak."

Ezzel nem tudatlanságodat, hanem bénaságodat bizonyítod. Az legismertebb ilyen honlap, ami ugyan kifejezetten nem az eladások alapján méri a művészeket, mégis igencsak kapitalista nézőpontból rangsorol, az a jól ismert: artfacts.net

A tranzit.blog.hu közölt is róluk egy cikket: tranzit.blog.hu/2008/09/01/a_siker_titka_4#more643240

nos az artfacts.neten föleg a nemzetközi kiállításlisták alapján rangsorolnak sok tízezernyi művészt.
(Itt egy műcsarnokos kiállitas nyilván nem ugyanannyi pontot ér, mint egy tate modern-beli)

A magyarországi művészeti körökben jól ismert, és külföldön is kiállító Kupcsik Adrián például a mai napon a 25417-as helyen áll, de ez csak egy példa, és nem az ő tehetségéről szól, lehet csemegézgetni..

most nézzük a jelöltek sorszámait (mely minnél kissebb, annál előrébb áll a művész a ranglistán) sorrendben:

Little Warsaw HU (Little Warsaw, Little Warsaw, Kis Varsó)
Rank (2009): 1359 +
-------
Emese Benczúr 1969, HU
Rank (2009): 2138 +
-----
Tamás Kaszás 1976, HU
Rank (2009): 6869 +
---------
Ádám Kokesch 1973, HU
Rank (2009): 10301 +
--------
Istvan Csakany 1978, RO
Rank (2009): 10778 +
-----
Csaba Uglár 1970
Rank (2009): 14921

szerintem ez nem is olyan rossz tekintve a százezres nemzetközi művészseregletet, akit az artfacts számontart.
bár én ezzel a pontozós rendszert hülyeségnek tartom, mert igazából nem a minőséget, hanem a mennyiséget számolja, és abban is pontatlan: míg például a Kis Varsónál számontartja az angol névváltozatot is, addig Kaszásnál a különbözö kollaborációk nevében létrehozott munkák nem gyarapitják a pontszámát, stb..

(az első ezen a listán különben Warhol, és Picasso csak a második - de itt kérdezném meg kedves ipartervest, hogy az első 50-ből, hány nevet ismer?)

üdv

f

kasztellany 2009.09.21. 13:49:04

@belterj: kiegeszitenem a sort Méccsel, aki visszalépett:
és igen, ő is két néven szerepel az artfactszen egyrészt mint SZAF, aminek nevében pont a kerek 40800-adik helyen áll, illetve Mécs Miklósként az előkelőbb 9297-adik helyen találjuk, ami a fenti listát elnézve középmezőny, amihez ha hozzávesszük az életkorokat is, akkor szép teljesítményként értékelhetjük...

iparterves 2009.09.21. 18:13:24

@belterj: Ismerem mind, egy kivételével: Kentridge úrhoz még nem volt szerencsém. Az első 100-ból még két művészt nem ismerek: indiaik.
A kiállítás-mennyiség pedig, szerintem, semmit sem minősít. Ha nem a Tate Modern-ről van szó.
Hogy mennyire nem mutat semmit, azt a két Lakneren lehet jól lemérni. Az atya, aki egyetemi tanár és a német kritikusok díjának kitüntetettje volt, csak 3797-ig, fiacskája viszont 1505.
Tényleg azt hiszi valaki, hogy Antal a jobb művész?

iparterves 2009.09.21. 18:15:37

@belterj: Még egyetlen megjegyzést. Ha valaki bárhol magyar nyelven akar írni, az legyen tisztában a magyar nyelvtannal.
Barátkozni kell még egy kicsit a szabályokkal, hogy ez sikerüljön.
Minél többet gyakorolni a minél és a kisebb szavak leírását.

iparterves 2009.09.21. 18:24:33

Az artefacts.net szerint Barcsay Jenő a 49423.,Tihanyi Lajos a 16550.,Kondor Béla a 21898., Korniss Dezső a 18291.,Czóbel Béla a 36217., Jovánovics 4413.
Nos?

iparterves 2009.09.24. 14:42:50

Várogatom belterj válaszát és felvilágosítását: ki is a legnagyobb magyar művész?
Csak nem a Kisvarsó?

flexxx (törölt) 2009.09.24. 23:53:08

@iparterves:
kedves iparterves,
egyrészt fogalmam sincs ki a legnagyobb magyar művész. Sőt szerintem ilyen kategória, csak korlátolt emberek számára létezik.
Másrészt, mint fentebb írtam, az arfacts.net-et magam is hülyeségnek tartom, csupán azért írtam róla, mert ön még fentebb azt írta, hogy: "Én egy tudatlan, művészethez nem értő ember vagyok, ezért megnéztem a mai kapitalista világban azokat a honlapokat, amelyek az ismert és jegyzett művészekről piaci információkat adnak. Nem találkoztam a fenti nevekkel." Nos az artfacts végül is ilyen kapitalista jellegű piaci információt ad és a vitatott művészeket jegyzi, nem is olyan rossz szinten a nemzetközi viszonylatban. De igazából semmi kedvem társalogni önnel, aki a vita közben a helyesírási problémáimat vágja a fejemhez. Valóban nem vagyok jó helyes író, talán még a szavazati jogomat is meg kéne ezért vonni, a szólásszabadságról nem is beszélve. Szóval beszélgessen inkább a magyarul tudó haverjaival.
Még annyit, hogy szerintem egyébként nem indiaik, mint ön írja, hanem indiaiak, ha már a magyar nyelvnél tartunk, de tök mindegy, igazából sokkal inkább zavar, hogy egy vitát nem tud koherensen végigvinni, ide-oda ugrál, ha más nem, a helyesírási problémákkal rukkol elő. Nem is várok választ öntől, de biztos talál mást, aki vevő a savanyú, frusztrált stílusára. Legjobbakat.

iparterves 2009.09.25. 10:29:00

@belterj:A gépelési hibáimat illetően megadom magam. Igen, tele van a szövegem ilyenekkel. A felelősséget vállalom értük.
A savanyú, frusztrált stílusomért is.
Mit tegyek, nem tudok lelkesedni a kortárs művészet eme külföldön is nagyrabecsült személyiségeiért. van ilyen.

Ha Önnek ők a No.1., örüljön neki, szép a világ, előre!

Ami az artefacts.net-et illeti. Lehet még , az artprice.com-on, a kunstmarkt.com-on vagy a findartinfo.com-on is kutakodni.

A nemzetközileg jegyzett magyar művészeket ezeken nem jegyzik.

Amiről tehát ír, az a belterj, de csak ki lehet keveredni belőle. csak nagyon akarni kell, s lesz világelső magyar kortárs művészünk is!

iparterves 2009.09.25. 10:37:44

belterj: Tudja mi az, a hogy ami engem zavar? Az,hogy amit az angol "understatement"-ként tisztelt, az az olyan nagylegényeknél, mint Ön, semmilyen értelemben nem jön be- és át.
Kellemetlen.
Egy idézetet - amit tőlem vesz - annak a hangján és értékén kell kezelni ( Ön erre képtelen volt, s még ma is úgy véli, mindent egy-az-egyben kell érteni. )
Na, mindegy.