Képgyár

"Ilyet én is tudok csinálni."
"Ezt nevezik művészetnek?"
"Régen bezzeg tudtak festeni."
"Na, ezt én is kiraknám otthon."
"Afrikában közben éheznek."
Fotó, képzőművészet, építészet, látható és láthatatlan dolgok.

Friss topikok

IndaFotó képek

Linkblog

Nyomasztó ünnepségen választották ki a legjobb képzőművészt

2009.09.16. 07:47 Földes András

Balsejtelmek gyötörtek, ahogy haladtunk előre az Aviva képzőművészeti díjátadó ünnepségében. Olyan érzés volt, mint egyre mélyebbre tapicskolni egy lápba. Pedig az egész olyan jól indult. 

A díj meghirdetése után eloszlott a gyanakvásom, ami a Kogart vagy a VAM design ténykedése után természetes módon támad az emberben, amikor magánszereplő lép be a kortárs képzőművészet pénzkötegek zizegésével amúgy nem nagyon háborgatott világába.
 
Bíztató volt ugyanis, hogy a kezdeményezés mögé beállt a Műcsarnok, és hat olyan zsűritag (Készman József, Lázár Eszter, Mélyi József, Sasvári Edit, Somlói Zsolt, Szoboszlai János) is, akik szakértelmébe és progresszivitásába legalább is hazai viszonyok közt nehéz belekötni. A hat jelölt annyira tetszett, hogy néhány napja kritikában is szó volt könnyed, de mégis színvonalas kiállításukról.
A megnyitón azonban nyoma sem volt ennek a könnyedségnek. Inkább olyan volt, mintha a szervezők soha nem tudták volna feldolgozni a végtelen iskolai ünnepségek terhét. Dzsesszzenekar zenélt, aztán Petrányi Zsolt mondott hosszú beszédet, majd átadta a szót az elnök-vezérigazgató úrnak, Bartók Jánosnak, aki további hosszú és kedélyeskedő mondatokkal élt vissza közönség türelmével. De ez még mind semmi, mert az est házigazdája Bakács Tibor Settenkedő volt, akiről nem is mondunk semmit, aki nem tudja, mi a kellemkedő áljópofáskodás, az néhány sorból úgysem kap képet.
foldesandras: IMG 3943 
 
A körülményes és fontoskodó felvezetőt csak úgy tudtam átvészelni, hogy azon gondolkoztam, mi az a görcs, ami miatt a külvárosi művelődésiház-vezetőtől a pénzvilág nagyjaiig szinte senki nem tud Magyarországon könnyed és elegáns eseményeket szervezni. Ahol nem azon van a hangsúly, hogy miként reprezentáljuk görcsös igyekezettel rendezvényünk fontosságát, hanem hogy a közös ügyben összegyűltek inspiratív körülmények közt adhassák át magukat az együttlétnek.
 
Arányérzék, ez a szó jutott eszembe, amikor a szokásos viccelődés közepette végre kinyitották a borítékokat, és kiderült: a közönségdíjat Benczúr Emese, a zsűri díját a Kis Varsó kapta.
 
Benczúr Emese díja természetes volt. A külföldön sem ismeretlen művésznő alkotása ugyanis szerethető, látványos és könnyen érthető. Kritikánkban azt írtuk róla, hogy "Egyik kedvencem Benczur Emese egész termes installációja, ami első látásra a plafonra függesztett rózsaszín pöttyök halmazának tűnik, második pillantásra térbeli kottának. Harmadjára vettem észre a terem végében a magaslest, amelyre felmászva a pöttyök szöveggé állnak össze: Find Your Place." És ezeket a szavakat most is vállalom.
 
A Kis Varsó első helyezése ugyanakkor kérdéseket vetett fel. A Kis Varsó díjazása olyasmi, mintha Puskás Ferencet választanánk a legjobb magyar futballistának. Vagy az Apokalipszis mostot a világ legjobb filmjének. Egyértelmű.
 
A Kis Varsó annyi díjat kapott már itthon és külföldön, hogy nem lenne meglepő, ha következő munkájukat ezekből hegesztenék össze. Nagy sikerrel képviselték hazánkat a Velencei biennálén. Gálik András és Havas Bálint erről a győzelmükről is csak sms-ek útján értesült, mert éppen Németországban tartózkodtak ösztöndíjjal.
 
foldesandras: IMG 4054
 
A művészpáros díjazása helyénvaló volt, náluk tényleg nincs sok erősebb aktív képzőművész Magyarországon. Viszont a döntés semmit nem árul el az Aviva céljáról, megközelítéséről. Mert annak üzenete van, ha a zsűritagok az egyenetlen, de erős anyaggal jelentkező Uglár Csabára böknek. Az azt jelentette volna, hogy az ötmilliós (de kézben már csak 3,2 milliós) összeg az izgalmas, kiszámíthatatlan tehetségek útkeresését bátorítja.
 
A furcsa, alig észrevehető biszbaszokkal pályázó Kokesch Ádám választása arra utalt volna, hogy a díj a közönség által kevésbé elfogadott műfajokra irányítaná a figyelmet.
 
Ezzel a nehezen vitatható döntéssel a zsűri biztosra ment, nyitva hagyva ugyanakkor a kérdést: mi a célja ennek a díjnak. Az elnök-vezérigazgató úr beszédében annyit mindenesetre megígért, hogy díj lesz jövőre is.

18 komment

Címkék: műcsarnok kortárs képzőművészet kis varsó benczúr emese

A bejegyzés trackback címe:

https://kepgyar.blog.hu/api/trackback/id/tr401385424

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

pötyi75 2009.09.16. 09:15:42

már miért az apokalipszis lenne a világ legjobb filmje? nem egyértelmű.

Mitte 2009.09.16. 09:23:31

Gratulálok Nekik, miért kérdés hogy az kapja aki a legjobb? Izlésről vitatkozni, ugyan!
Havas Bálint ( Gálik András) egész életében kreatív alkotó és tényleg magasan a legjobb munka ez volt!
Szép volt fiúk és ahogy Puskás is jól focizott, ti is jól csináljátok!

Ne legyen már savanyú minden szőlő bmeg, Index!

Süvecz Emese 2009.09.16. 09:29:07

Elírtad: Lázár Eszter, s nem Edit. Amúgy én, a bemutatott anyag alapján (is) az Uglár Csabának adtam volna, és legutoljára az agyon kanonizált Kis Varsónak. Nem is mutattak be új vagy friss munkát, elég nagy csalódás volt a szereplésük. A kiállítás maga viszont nagyon tetszett.

KentaurBen · http://olomuveg.blog.hu 2009.09.16. 09:32:41

Első lépésnek nagyon is jó ez az irány... és hogy egy klasszik modorossággal éljek: "Csak így tovább!"

iparterves 2009.09.16. 09:48:38

Mit jelent az a zsüri tagjai esetében, hogy "progresszivitás"?
Miben progresszívek? Munkájukban, bírálataikban, elméleteikben, gyakorlatukban, a kortársaikkal való összefogásban?
Mondjuk Somlói Zsolt, aki gyűjtő. Ő miben haladó?
Mondja már meg nekem valaki, mert súlyos kételyek gyötörnek!

silberstein 2009.09.16. 09:50:01

Mindegyik művész díjazásán lehetett volna fogást találni, ha azt akarunk keresni. A Kis Varsóén azért, mert ők voltak a leginkább esélyesek; Benczúr Emese még épp befért a 40 éves korhatár alá, így számára ez volt az első és egyben utolsó esély a díj elnyerésére. Kokesch Ádám rejtőzködő műveinek üzenetét a rivaldafény torzítaná; Kaszás komplex, az anyagiasságtól fényévekre álló gondolatiságát pénzzel elismerni szintén disszonáns; Csákány pedig a legfiatalabbként még akár további kilenc alkalommal is szerepelhet a jelöltek között. Uglár díjazása valóban bátor fricska lett volna :)

Ugyanígy sorolhatnánk az érveket bármelyik jelölt díjazása esetén - vegyük észre, hogy nem kerülhetett volna a díj rossz helyre.

Egy másik írás fiaskóként kezeli a kezdeményezést az alacsony látogatottság és a médiazaj hiánya miatt - de a siker mércéje tényleg csak ennyi lenne? A látszólagos érdektelenség az Avivának, a Műcsarnoknak, a kiállítóknak, vagy a hazai kortárs művészeti szcénának szól? Vagy annyira idegenkedünk a "társadalmi felelősségválallás" jegyében fogant projektektől, hogy csuklóból megkérdőjelezzük ilyen díj létjogosultságát?

DRZHIVAGO 2009.09.16. 09:51:28

Nem értem miért csodálkozol azon, hogy a legsikeresebbnek ítélt személy nyerte a díjat. Furcsa is lett volna, ha éppen a kezdők valamelyikének ítélték volna, akiknek a kéthetes műcsarnoki szereplés felért egy komolyabb díjjal. Csak gratulálni tudok a résztvevő művészeknek, a szervezőknek és az Avivának is. Jó lenne, ha több cég is beszállna a művészek megmérettetésébe, mert az nagy lendületet adhatna a művészeknek és az időnként vergődő kortárs hazai művészetnek is.

Egon Bondy 2009.09.16. 10:30:44

Egyébként utólag hiányzik a díj kiírásának pontos definíciója. Mi volt a döntő? A kiállítás, vagy az eddigi életmű?
Ha az eddigi életmű, akkor miért ez a hat ember volt pont? Nagyon nem összehasonlítható a hat művész, a győztes előre borítékolható. Ha pedig a kiállítás, akkor miért egy "retrospektív installáció" nyert?
Egyébként meglepődnék, ha nem a díj kiírójáé lett volna a döntő szó, hanem a kurátoroké.
A kiállítás alapján nekem is Uglár volt a befutó, mert az új dolgai frissek és koncepciózusak. Nem gondoltam volna ezt fricskának. De talán zavaró lett volna, hogy egy plusz, csereként beálló viszi el a pálmát...

Fat Jew Biatch 2009.09.16. 10:47:12

Ezt úgy kellett volna csinálni, hogy a zsét frankón átutaljátok sógoroméknak. Akkor egy darabig nem engem pumpálnának a szemetek. Hogy baszódnának meg.

Fat Jew Biatch 2009.09.16. 10:48:47

Persze, úgy értem pumpOlnának. Ki nem szarja le. Jut is, marad is. Da azér szégyen. Akárhogy is vasszük.

silberstein 2009.09.16. 10:54:06

Ha előre borítékolható a győztes, az nem azt jelenti, hogy jogos az elismerés?

Egon Bondy 2009.09.16. 11:03:43

@silberstein: persze, de akkor minek volt a kiállítás? Miért pont őket választották?
Nyugodtan nevezhettek volna 40 évük előtt elhunyt 20 századi művészeket is. Ha az életművet díjazták, akkor ők is érhettek volna posztumusz.

silberstein 2009.09.16. 11:28:50

Egon: a kiállítás egy lehetőség volt, amellyel mindenki másképp élt. Uglár színes ízelítőt adott eddigi munkáiból, reflektált Mécs visszalépésére és megfestette a maga Feszty-körképét. Csákány teraszt épített a házához!! A Kis Varsó már ismert, de részben rég látott műveket hozott. Benczúr ügyesen kihasználta a teret és bevonta a látogatókat. Kaszás a Műcsarnok egyéb adottságaiból (raktári hulladékok, cserepes növények) építkezett. Kokesch óriási térben szórta szét az "apróságait". Nekem épp ez a fajta szabadság tetszett - nem volt "pályázati" kényszer, ami kikötötte volna új művek bemutatását, így a művész saját belátására volt bízva, mit tár a közönség elé.

Egon Bondy 2009.09.16. 11:54:10

@silberstein: a kiállítás nekem is tetszett. Hogy a Kis Varsó nyert az is elfogadható. Ami mégis zavar, hogy a Kis Varsó 2005. óta nem jelentkezik új dologgal, már 2005-ben is 2002-2004 retrospektívet mutattak csak be, valszeg töltekeznek, aratják babérjaikat - egészségükre.
Tehát mégiscsak eddigi életmű díjat kaptak, míg a többi 5 művész a kiállítási anyagaikkal próbálta magát megjeleníteni.
Az új művek nekem nem a pályázati kényszert, hanem az aktív alkotási időszakot, a világban benne levést, a világra reflektálást jelenti. Ha van egy vadi új díj, akkor annak jobban áll, ha vadi új műveket előállító művészeket választ és díjaz szerintem. Ez mondjuk a Strabag díjak esetében mindig is egyértelmű volt. Ennyi pont

jacobsson 2009.09.16. 11:58:51

Nagyon jó kiállítás volt !
Jó mert végre nem a dizájn ( pl: Fehér László ) és az eladhatóság ( tábla képek stb ) hanem a gondolkozás volt jelen.
Kis Varsó viszont nagyon kicsi maradt... mert elvesztették szabadságukat. Látványos súlyos keretekbe múltjuk rekvizitumait tálalták, vásárlók számára.A bemerevedett, poros múlt kiárusítása. Ezeknek kereskedelmi galériákban van a helye mint pl Szoboszlai.
Benczur Emese könnyedén, és tisztán lényeges dolgokat emel látásunk és gondolkozásunk terébe.. Bátran egyszerű és ugyanakkor emelkedetten szórakoztat is. Megérdemelte a díjat.Örülök hogy a közönségnek jó szeme van.

silberstein 2009.09.16. 13:33:30

@Egon Bondy: KisVarsó jelentkezik új dologgal, pl. idén a Kiscelliben is viszonylag friss, 2008-as projektjeik szerepeltek. Hogy most miért a múltba nyúltak - talán más elfoglaltságok miatt nem volt idejük újra. Ha ott lettek volna, meg lehetett volna őket kérdezni. Örüljünk annak, hogy a többiek újat (is) hoztak, / régebbi alkotásokat helyeztek új kontextusba.

iparterves 2009.09.16. 13:46:57

@jacobsson: A gondolkodás eddig hiányzott volna? Én úgy emlékszem - de hát nem nagyon értek ehhez /sem/ -, hogy a konceptuális művészet már a 60-as években megjelenés azóta folyamatosan jelen van itthon.
Bármilyen furcsa, egy táblakép is lehet koncept.
Nem egyszerűen az anyag vagy annak hiánya ( dematerializált művészet? - jaj, ne! ) dönti el, hogy van-e benne gondolat(iság).
A jópofa ötletet pedig nem szabad a gondolattal összetéveszteni.

iparterves 2009.09.16. 13:49:14

Még az előbbihez: Lásd Ben műveit. Vagy őt is már új kontextusban kell ahhoz látnunk, hogy az írásos képeit(!) nézhessük.
Vagy Opalka írásai és számai? Azok festmények, de koncept(uálisak).
A művészet - lehet, hogy ezzel ebben a társaságban újat mondok - nem a KisVarsóval kezdődött.