Képgyár

"Ilyet én is tudok csinálni."
"Ezt nevezik művészetnek?"
"Régen bezzeg tudtak festeni."
"Na, ezt én is kiraknám otthon."
"Afrikában közben éheznek."
Fotó, képzőművészet, építészet, látható és láthatatlan dolgok.

Friss topikok

IndaFotó képek

Linkblog

Túlélőpróba Da Vincitól a lebombázott oltárképig

2009.12.01. 21:00 Földes András

Kollégáim nem próbáltak visszatartani, komoran néztek utánam. Tudták, felesleges lenne minden szó. Tudták, mindenki életében eljön a pillanat, amikor a saját bőrén akarja megtapasztalni, mire képes. Nekem pedig tudnom kellett, képes vagyok-e átrágni magam legalább háromszáz év festészetén anélkül, hogy összerogynék a terhelés alatt.
 
Még magam előtt láttam a szomorú tekinteteket, amikor beléptem a Szépművészeti Múzeumba. Ez az emlékkép segített Az itáliai festészet két évszázadának remekművei című kiállítás legnehezebb pillanataiban. 
 
 
 
A reneszánsz festészetet bemutató megatárlaton a végkimerülésig gázoltam a dús kelmékben, súlyosan omló drapériákban, mély bíborokban, vértanúságukat szenvtelen derűvel vállaló szentekben és kisjézusokban. Mindezeket egy dolog kötötte össze a valósággal. Hogy a festmények minden szereplője olyan szomorúan nézett, mint a munkatársaim.
Nem a gótika életidegenségéről vagy a romantika világmegváltó komorságáról volt szó amúgy. A reneszánsz szerethető korszak. Érthető, hogy inkább a humanizmusról, az életigenlésről, az ember dicsőségéről, a természetszeretetről ismert stílusról rendezett sztárkiállítást a Szépművészeti. És nem mondjuk az embert meggyötört, alázatos és görcsös pózokba merevedett lényként ábrázoló gótikával próbáltak robbantani. Ami számomra persze sokkal izgalmasabb lett volna, mert jobban szeretem a szomorú gót szenteket és szürreális tájakat, de itt most ez nem érdekes. A hangsúly az emberi teljesítőképességet feszegető kísérleten van.
 
A Szépművészeti mindent megtett, hogy a közönség megkapja a reneszánsz életérzést. Botticellik, Giorgionék, Tizianók keverednek kevésbé ismert művészek alkotásaival. Lassan bontakozott ki a szemem előtt az a lenyűgöző kulturális áramlat, amelynek kezdeteinél a perspektíva szabályszerűségeit próbálgatták bátortalanul. És amely az aranykorban lenyűgözően eleven, életteli portrékban, és mondvacsináltan bibliai, a lélek mozgásait kutató jelenetekben teljesedett ki.
 
A kiállítás alattomosan engedett egyre mélyebbre. Delfinforma gömbölyűségű madonnák váltakoztak velencei elöljárók portréival, akik olyan öntudatosak és komolyak, mint a nyugdíjasok meggyőzésére készülő politikusok. Az urak vonásai akkor sem látszottak enyhülni, ha a fejükből egy újszövetségi történet apropóján nagy kard állt ki.
 
 
Ebben a pompában és elevenségben úgy éreztem magam, mint egy barátságos és igen előkelő társaság partiján, ahol már órák óta pompás tájakról, jó éttermekről és kegyes cselekedetekről folyik a szó. A hetvenkettedik öregemberarcú csecsemő, a harmincnyolcadik méltóságteljes uraság és a kilencvennegyedik Szűz Mária után éreztem először, hogy gyengülök, és szeretnék végre ájtatos képű vértanú lenni, valami dús drapériára rogyva.
 
Ekkor pillantottam meg a Hölgy hermelinnel című képet, és kijózanodtam, mint amikor a tikkasztóan udvarias társalgás közepette váratlanul megérkezik a parti házigazdájának gyönyörű lánya, megbotlik a szőnyegben, és a nyakamba ejti a kezében tartott hermelint.
 
Leonardo Da Vincit felesleges lenne még ebben a cikkben is ajnározni. Azt azonban megdöbbentőnek tartottam, hogy ennyi jó festő után is olyan erősen szikrázott a tehetségével, mintha robbanócukorral keverte volna a festékeit. Hosszasan lehetne sorolni a kis festmény finomságait, a kép szereplőjének elevenségét és a vonásaiból sugárzó huncutságot, vagy a technikai tökély jegyeit, de felesleges. Mindezt százszor olvastam, de mit sem jelentett addig, amíg nem szembesültem az eredetivel.
 
A kiállítás második felében aztán elszabadult a decens és kellemdús pokol. Tiziano-portrék követték egymást. A finoman festett arcok olyan komolyságot és elégedettséget sugároztak, amit a kedvező végeredménnyel kitöltött adóbevallások felett látni a könyvelőkön.
 
Tintoretto melankolikus képeinél éreztem, hogy a hangok egyre távolabbról szólnak, lábaim furcsán könnyűek lettek, a kontúrok pedig olyan szfumátósakká váltak, mintha én is szereplő lennék valamelyik bibliai jelenetben. Valamit kiáltottam a velencei köztársaság dicsőségéről, majd elhomályosult minden, és legközelebb már a Hősök tere vakító fényeire eszméltem.
 
Órámra nézve rádöbbentem, hogy három órát töltöttem a hétkönap délelőtt is sűrűn látogatott termekben. Éreztem, hogy képes vagyok folytatni, és remegő lábakkal elindultam a Nemzeti Galéria felé. Útközben jutott csak eszembe: a nagy nevek villódzása közt fel sem tűnt, hogy az amúgy lenyűgöző névsorból a Szépművészeti kihagyta Michelangelóét.
 
(Később a Szépművészeti sajtósától megtudtam, Michelangelo-műveket lehetetlen megszerezni, ilyesmiket nem adnak kölcsön, és nem is szállítanak. Pedig a Dávid remekül mutatott volna a múzeum aulájában.)
 
Normandiai patra szállás játék katonákkal
 
Végigpacsiztam a Nemzeti Galéria előtt felsorakozottak közt, majd tettetett könnyedséggel felfutottam a lépcsőkön. Valójában azonban hideg rémület bujkált bennem. Tudható volt, hogy a Galéria is villantani akar. Már a cím – Késő barokk impressziók – jelezte, hogy a sztárkiállítás státusára hajtanak. A címbe ugyanis becsomagolták a nézőmágnesként funkcionáló impresszionizmus szót, aminek persze semmi köze a barokkhoz, de gondolták, ezzel is becsábíthatnak további 12 százaléknyi látogatót.
 
Azt is gyorsan megállapítottam, hogy még csak a barokk művészet átfogó bemutatásáról sincs szó. Két helyi értékén elismert, világviszonylatban viszont alig jegyzett művészt mutatnak be. A Monarchia területén jelentős számú templomi freskót készítő Franz Anton Maulbertsch és Josef Winterhalder festészete a téma.
 
Az első impresszióim mindenesetre igazolták félelmeimet. Maulbertsch vásznain tobzódott a barokk: a lángoló égbolt alatt lobogó szárnyú angyalok fickándoztak, gomolygó felhők közt fenségesen törtek át a fénypászmák. Éreztem, a burjánzó formák és girlandok tömegét még pihenten is csak percekig bírnám.
 
Szerencsémre azonban Maulbertsch fiatalkori hevülete négy kép után alábbhagyott, és onnantól jórészt a festő freskóinak tanulmányképei sorakoztak a falakon. A monumentális bibliai jelenetek az apró olajképeken viszont csak annyira voltak megterhelők, mint a normandiai partra szállás, amit makettek, kis műanyag bunkerek és festett játék katonák segítségével adnak elő.
 
 
A freskóvázlatok álmos hangulatba ringattak, amiből csak a szombathelyi székesegyház tragikomikus története rázott fel. Szily János püspök (egyébként Szily Tékozlóhomár László rokona) bízta meg Maulbertschet a templomfestéssel, aki azonban a főoltárkép elkészítése után meghalt. Winterhalder folytatta a munkát, de a teljes befejezés előtt a püspök halt meg. Később elhunyt Winterhalder is, és egy bizonyos Anton Spreng fejezte be a templomot. Hogy hogyan, azt nem tudni pontosan, mert végül az egészet lebombázták a második világháborúban.
 
Otthonosan kelet-európai volt a történet, és innentől úgy suhantam Krisztus mennyei megjelenései közt, mint Tescóban a levesporos soron. Annyit megállapítottam, hogy a festő és tanítványa, Winterhalder vallották: Isten valójában a Világ nagy fővilágosítója, aki azzal múlatja az időt, hogy profi reflektorával megvilágítsa a neki kedves részleteket.
 
Élve léptem ki a galéria kapuin, arcomat a szélbe fordítottam, és belegyalogoltam a korai szürkületbe.

40 komment

Címkék: budapest nemzeti galéria szépművészeti múzeum maulbertsch winterhalder leonardo davinci

A bejegyzés trackback címe:

https://kepgyar.blog.hu/api/trackback/id/tr941555497

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

immortalis · http://immortalis.blog.hu/ 2009.12.01. 21:20:09

Kedvet kaptam az itáliai festők kiállításához, komolyan.

sophie. 2009.12.01. 21:30:45

énis ma délelőtt voltam, az egyetemi csoportommal, és kb leírhatatlan mennyiségű tömeggel együtt, ráadásul itt a kis folyosós meg szűkített elrendezés miatt képtelenség volt megállni egy-egy képnél, főleg nem infoszövegnél, ahol mégis megpróbáltuk, ott egyszerre húsz kínai turista nézett ránk nagyon csúnyán hogy elálljuk a látványukat.
a képek mennyisége pedig rám is hasonló hatással volt - mármint egy idő után fárasztóvá és érdektelenné válnak az amúgy egyesével értékelhető dolgok is.
(ezenkívül nemkommentálnám a horribilis jegyárat, amit momésként is ki kell fizetnünk...)

tömeg ennél jobban csak a capa kiállításon zavart, ott viszont legalább hétvégén voltam, nem kedd délelőtt...

Vajda Gábor (Gabor_V) · http://www.linkedin.com/in/gaborvajda1984 2009.12.01. 21:35:56

Azért erről a "Da Vinci"-zásról le lehetne szokni. Becsületes neve Leonardo, mégha egy amerikai (?) író vezetéknévnek vélte is felfedezni.

Lorenzaccio 2009.12.01. 21:43:10

Kedves Gee Halen, 10 perce nem mertem ezt beírni! :)
Raffaellot sem da Urbinonak hívják, Leonardo is ezen a néven futott.

dark future · http://www.andocsek.hu 2009.12.01. 22:17:15

A szépművészetiben ismét 50 luxos LED-es szarokkal világítanak, mint azt mostanában szokás? Mert akkor viszek egy fejlámpát is.

dark future · http://www.andocsek.hu 2009.12.01. 22:25:20

@sophie.:

Ez rossz hír. Mostanában mindig sikerül kifognom a tömeget (aztán még panaszkodnak, hogy nem érdekel a kultúra senkit...). Lassan ott tartok, hogy inkább nézegetek a neten képeket mint élőben, mert úgy:
-- nem lépnek a lábadra,
-- nem állnak eléd,
-- nem karattyolnak ötféle nyelven egyszerre,
-- rendesen be vannak világítva a képek, nem félhomályban kell nézned,
-- nem csillog a képek előtt az üveg (mert persze polarizált fényre már nem fussa).

Nemzetközi kiállításokkal összehasonlítva a hazai sztárkiállításokat az az érzésem, hogy nekünk eleve sokkal rosszabb feltételekkel adják kölcsön a képeket (pl. durva megvilágítási limittel), mint a nyugati múzeumoknak.

Réka ‎ · http://blog.rekafoto.com/ 2009.12.01. 22:35:33

hát a kényszeresen megjelenő, erőltetett hasonlatok halmozásánál többet vártam, érdemi infot nem kaptunk a kiállításokról, de még bulvárszintű érdekességeket sem a művekről (művészettörténeti igényességet nem ezen a blogon keresek, annyira hülye azért én sem vagyok). Tényleg, ezeket a tescós meg szőnyegen megbotlós félmondatokat úgy képzelem el, hogy valami kis láncravert rabszolgák gyártyák a szerkesztőségben, az indexblogos munkatársak pedig alkalomadtán belemarkolnak a gyűjteménybe és találomra beleszúrják valamelyiket a szövegbe. Mert olyan egyforma az összes

sophie. 2009.12.01. 22:53:47

@dark future: tényleg nem érdekel senkit a kultúra, a tömeg szerintem külföldiekből állt :D :D (najó volt egy csomó nyugdíjas is, akik meg túl lassan mozognak :P )

viszont: nekem az volt az egyik első benyomásom hogy ezt a kiállítást - az általad említett sok ellenpéldával szemben - szépen rakták össze, a fények is nagyrészt stimmeltek, üveg nincs csak asszem a leonardo előtt, amikor én láttam még koszos se volt :)
szóval vannak jó és rossz híreim egyaránt :)

(kicsit off, de nekem a capát rontotta el tényleg borzasztóan az emberek jelenléte, bármilyen gonoszság ilyet mondani, de ahogy a vasárnapi ebéd után hatezer család nagyistul-kisöcsistül kivonult megnézni a normandiai partraszállásos képeket nagyon érdeklődően, nagyon közelről és nagyon érzéketlenül, miközben egy visító hangú tárlatvezető bálnafrekvencián kliséket próbált keresztülordibálni a zsúfolásig megtelt nagytermen, az tényleg elviselhetetlen volt és totál megsemmisítette az élményemet, valahogy a téma meg a megjelenítés meg ez a szituáció annyira kontrasztos volt hogy viszonylag hamar rosszul lettem és otthagytam az egészet...)

frankaugust 2009.12.01. 23:05:03

mi értelme van az ilyen beszámolóknak? semmilyen, felszínes, erőltetett, unalmas, ezért szánalmas. Általános alsóban többet tanítanak a barokkról...

krferi 2009.12.01. 23:33:29

Ti amúgy minek fikáztok ide be? Van értelme? Ez csak egy blog, az ég szerelmére.

Réka ‎ · http://blog.rekafoto.com/ 2009.12.01. 23:46:09

@krferi: feedback, hátha legközelebb jobbat írnak. Vagy szerinted is falra hányt borsó?

krferi 2009.12.01. 23:49:09

Azt nem tudom, de szerintem kicsit szigorúak vagytok. Illetve nem is te, hanem frankaugust. Mert hát érted, ez nem egy ójság vagy sajtótermék, csak valaki impressziója, amit megoszt a saját blogjában. Mondjuk azt nem tudom, hogy lett Index főoldalas cikk, de mindegy.

Simplicius · http://1100sor.hu/ 2009.12.01. 23:49:33

Sokadjára döbbenek meg a Földes András-jelenségen. Nehezen hihető, hogy a szerző bármilyen művészettörténeti témáról is százszor olvasott volna, mert annak vissza kellene őt tartania a "sztárkiállítás" nyelvi leleményétől. Sőt, úgy tűnik, még az általános iskolai történelem tankönyvet sem ismeri -- milyen "Monarchiáról" beszél a 18. században? A legjobb talán ez: "Azt is gyorsan megállapítottam, hogy még csak a barokk művészet átfogó bemutatásáról sincs szó. Két helyi értékén elismert, világviszonylatban viszont alig jegyzett művészt mutatnak be." -- Egy monografikus kiállításon nem a barokk művészet átfogó bemutatásáról van szó, hallatlan. Viszont ha úgy érzi, drága András, hogy a befogadásban abból kell kiindulnia, hogy Maulbertschet "világviszonylatban" hogyan "jegyzik", akkor akár utána is nézhetne. Segítek: books.google.hu/books?id=LxTSl0zIX8wC. Olyan korban élünk, amikor a műveletlenség, az ostobaság és nem utolsó sorban a tahóság számos pályán előnyt jelent. Jó volna tudni, hogy a kulturális újságírás nem ezek közé tartozik.

Réka ‎ · http://blog.rekafoto.com/ 2009.12.02. 00:03:57

@krferi: történetesen ez a poszt az Index vastagbetűs főcíme volt, valamint a szerző gyaníthatóan nem hobbiból és ingyen, hanem fizetésért végzi ezt az írást, tehát ilyen tekintetben sajtótermékhez hasonlít, és ezért éreztem késztetést a kritizálásra, mert a sablonos jópofáskodás helyett többet, mást vártam. A tudósítás néhány helyen hamis, a többi helyen pedig semmitmondó...

dark future · http://www.andocsek.hu 2009.12.02. 00:22:27

@frankaugust: @Rékuc: @Simplicius:

Én akkor csodálkoznék, ha a Földes egyszer nem ilyet írna... Végülis ha nem klasszikus kritikaként fogjuk fel, hanem valamiféle szubjektív élménybeszámolónak egoblogminőségben, akkor a helyén van. Nagy elvárásaink ne legyenek, ez egy másik műfaj, ami jól követi a trendeket: a mostanában divatos tehetségkutató vetélkedők zsűrijei sem kompetensebbek szakmailag, és hasonlóan viccesek is. Ha valaki igazi kritikára vágyik, az ne az indexen keresse, meg főleg ne a blogokon.

Csendes Gyerek · http://csendesgyerek.blog.hu 2009.12.02. 00:29:15

Nekem csak egy bajom volt, szakaszcímben (szintén vastag betűvel) ez áll, az Index egyik Nagy Alakjától: "Normandiai patra szállás játék katonákkal".

Hogy ez a "ma már mindent külön írunk, ami pedig egy szó lenne" ragály miért burjánzik ennyire, azt nem tudom. De kurvára elkeserít, ha még ilyen srácok is elkapják, mint a Földes.

Simplicius · http://1100sor.hu/ 2009.12.02. 00:32:51

@dark future: Rendben, de hol van az Index művészeti rovata, ha ez a blog nem az?

bizmut 2009.12.02. 00:36:05

jézusom, mi olyan nagy baj ezzel az élménybeszámolóval? az nem volt világos hogy a Későbarokk impressziók címről írja, hogy a kiállítás a sztárkiállítás státuszra hajt, viszont két helyiértékén elismert művészt mutat be, mindezt a Szépműben látott nagy nevek után...szerintem ez ebben az összefüggésben teljesen értelmes.
és az igazi kritikát (mert ez tényleg nem annak van szánva szerintem) mondjuk a Szépmű kiállításáról, hol keressem? mert szívesen olvasnék róla művészettörténeti adalékokat is tartalmazó írást.

dark future · http://www.andocsek.hu 2009.12.02. 00:50:10

@bizmut: @Simplicius:

A Kult rovatban nagyritkán felbukkannak ennél objektívebb és több konkrétumot tartalmazó írások is. Ma pl.: index.hu/kultur/klassz/2009/12/01/parmigianino-kiallitas_a_szepmuveszeti_muzeumban/
Persze ez sem kritika, ráadásul átvett MTI sajtóanyag, de legalább tárgyilagos.

Kritikaszerű kritika leginkább a Cinematrixon szokott előfordulni, a minőség ott is nagyban függ a szerzőtől. Összességében az indexnek nem az erőssége a művészeti/kulturális vonal.

bizmut 2009.12.02. 01:07:47

@dark future: jó de azt írod, ne az indexen keressem, akkor hol? te olvastál már erről a kiállításról valamit érdemben?

Simplicius · http://1100sor.hu/ 2009.12.02. 01:12:45

@bizmut: artportal.hu/aktualis/hirek/rieder_gabor_botticellitol_tizianoig. Hadd ajánljam még a kiállítás társrendezőjének, a kiváló Tátrai Vilmosnak a cikkét a Múzeumcaféban, amely on-line is elérhető: www.muzeumcafe.hu/podium.html.

bizmut 2009.12.02. 01:34:01

olvastam a Múzeumcaféban, de a maga helyén a Földesé is van olyan jó. a riederében tényleg vannak adalékok, de inkább a kiállítás létrejöttéhez, nem magukhoz a művekhez. azért ez a kiállítás megérdemelne valami hosszú és komoly cikket valahol, mert szerintem még a katalógus szövegei is hagynak kívánnivalót maguk után. engem néhány fontosabb kép előélete érdekelt volna leginkább.

t.o.d. 2009.12.02. 06:59:38

A nászutamon végignéztem az itáliai festők képeit a Louvreban, és meg kell mondjam, nekem nem tetszettek. Nem voltak sem a végletekig kidolgozottak, sem realisztikusak. Nekem csalódás volt.

szferi 2009.12.02. 07:36:33

@Gee Halen: @Lorenzaccio: és caravaggiót is inkább csak merisiként emlegetitek? Hülyék vagytok, de jól áll nektek a kultúra

soma0213 2009.12.02. 07:56:21

Csak engem akasztott ki a cim? Miért túlélőpróba múzeumba menni? Már eleve megpróbál mindenkit lebeszélni róla? Aki nem rendszeres múzeumba járó, az valószinűleg csak a cimig jut el...

creo · http://akvarell.blog.hu 2009.12.02. 08:22:40

Nekem kedvet csináltál egy ilyen túlélőpróbához. Szépmű vs Mng. Fény és a sötétség. Megnézem !

creo · http://akvarell.blog.hu 2009.12.02. 08:33:13

Egyébként a robbanócukorkás Leonardo szöveg nekem tetszett, én is hasonlóan gondolom.

almeer 2009.12.02. 09:17:55

Ösztöndíjasként hosszabb ideig éltem Londonban. Ott minden múzeum INGYENESEN látogatható. Pl. a National Gallery-ben is képek ezreit lehet megtekinteni, de éppen ezért nincs rákényszerülve arra senki, hogy "egyhuzamban" végignézze azokat, én magam is 4 részletben néztem végig a kiállítást. Sajnos, a magas belépőjegyárak miatt ez itthon kivitelezhetetlen. Már az iskolai osztálykirándulásokon hozzászoktunk ahhoz, hogy ha bementünk egy múzeumba, akkor bizony mind a 30 termet egyszerre, feszített menetben kellett megnéznünk.

Pirandellus 2009.12.02. 09:59:00

CSAK EZT NEM ÉRTEM, DE EZT NAGYON NEM:

"Végigpacsiztam a Nemzeti Galéria előtt felsorakozottak között".

Nehezen vagy sehogy nem érthető - viszont rossz is.

efes · http://efesasanisimasa.wordpress.com/ 2009.12.02. 10:00:13

@t.o.d.: Fú, akkor mit szólnál az absztrakt konstruktivistákhoz! ROEFL legközelebbi nászúton nézegess inkább fényképeket. Az előzőről... :D

efes · http://efesasanisimasa.wordpress.com/ 2009.12.02. 10:02:18

@soma0213: A kellően figyelemfelkeltő címadás biztosítja a megfelelő számú kattintást. :D

efes · http://efesasanisimasa.wordpress.com/ 2009.12.02. 10:06:11

@Pirandellus: A Nemzeti Galéria Dunára néző terasza rendszerint tele van olyan turistacsoport-resztlikkel, akiknek kurvára semmi kedvük nincs (még egy) múzeumot megnézni, és alig várják, hogy mehessenek enni, inni, bebaszni, plázázni. Az újságíró pedig a köztük való áthaladás akadályának leküzdését jellemezte a "lepacsiztam" kifejezéssel, némi sorsközösséget vállalva velük, de a szakmai elhivatottság kellő súlyozásával. Szerintem se jó ez a kifejezés..:)

kakukkboy 2009.12.02. 10:09:30

Mi nyugdíjasként nem engedhettük meg magunknak csak a szépművészeti reneszász-szeánszát. Az is bő 2,5 órán át tartott, és épp elég csodával töltött föl bennünket.
Mindig imádtam a művészeteket, a reneszánszt kiemelten, közülük is a legnagyobbakat: da Vincit, Michelangelot.
Sajnos a Sixtus kápolnában a lüke csoport miatt csupán 3 órát táthattam a sámat.
Nekem nagy élmény volt ez a tematikus, összeszervezett kiállítás, ahol több -egyébként- elérhetetlen képet lárhattunk.
Köszönjük!
:o)

Sosem értettem azokat, akik csak bemennek egy múzeumba-képtárba, és darabra számolva "letudják" a kultúrát.
Ugyan olyan, mint flancosék operai pofafürdője.
:o/

Noinfo (törölt) 2009.12.02. 10:10:41

@dark future: Mivel ezek festmények, ezeket ki lehet világítani viszonylag rendesen. A (páldául) grafikákat viszont a világon mindenhol "50 luox led szarokkal" világítják ki. De nyilván baromi profi vagy műtárgykezelésben és védelemben, ha ezt a kérdést most itt felhozod.

58múltam 2009.12.02. 11:59:24

Egyetértek Rékuccal, Simplicussal és a többekkel, akik méltatlannak, gyermetegnek és manírosnak tartják F.A. cikkét. Még ha igaz is, hogy nehéz órákig frissen maradva végigélvezni, nem erre vagyok kíváncsi, ha elolvasok a kiállításról egy írást. A szubjektivitásnak is van határa... Legközelebb megeshet, hogy a szerző megbotlik a múzeum lépcsőjén, megüti magát, dühében hazamegy: erről fog szólni a beszámolója?

dark future · http://www.andocsek.hu 2009.12.03. 03:02:06

@Noinfo:

1./ A Van Gogh FESTMÉNYEKET akkor miért kellett kriptai félhomályban nézni? Más (külföldi...) múzeumokban miért nem? (Bocs, de van összehasonlítási alapom, nem a levegőbe beszélek.)

2./ A Turner FESTMÉNYEKET miért nem világították ki rendesen, megfelelő fényerővel? Ha már kötelező kirakni az üveglapot eléjük, miért nem lehetett legalább polarizált fényt használni, vagy más trükkel csökkenteni a reflexiót? Esetleg nem direktben világítani?

3./ Miért volt muszáj egy kiállítást (Turner) két terembe bezsuffolni? Hogy ne kelljen annyi teremőr? Ráadásul a sok idióta 20 cm-ről nézegette a méteres képeket is.

Egyébként igazad van, nem vagyok szakértő műtárgykezelésben, viszont valamennyi összehasonlítási alapom van, és ha már kifizetek nem kevés (nemzetközi viszonylatban sem kevés) pénzt egy jegyért, akkor elvárom, hogy a profik profi módon oldják meg a feladatukat.

(Szerintem persze a magyar szakemberek is kellően jók, sokkal inkább arról lehet szó, hogy az utolsó fillért is ki akarják préselni ezekből a kiállításokból, ezért nem költenek feleslegesen technikára, meg aláírnak olyan kiállítási feltételeket, amit más múzeum nem írna alá. A felhasználói élmény meg le van szarva.)

iparterves 2009.12.03. 09:21:40

Megértem F.A.-t. Őrült nehéz ennyi képet, amelyhez semmi, de semmi köze sincsen, végignézni és aztán a nagy semmiről ( ez volt az élménye ) beszámolni. Marad a névsorolvasás, meg az időközben magáévá tett szakanyag ( smufato !!! ) beírása.
F.A-tól ennyi tellik, nem is akar többet.
De ez miért akrja? Hát, nem tudom.
Ő igen?

iparterves 2009.12.03. 09:54:25

Megértem F.A.-t: ez nem az ő világa, ehhez nem ért, idegen neki minden, amit lát. Szenved. De minek ír róla?

iparterves 2009.12.03. 09:56:07

A világításról: tényleg vacak. Az Abakanowicz kiállítást nem említették a hozzászólók, pedig az példátlanul alulvilágított és értelmetlen-értelmezhetetlen volt.