Új várost építeni nem hálás feladat, legalábbis ha az utókor, és nem a biznisz profitjából vásárolt trópusi sziget felől nézi az ember. Pedig a vállalkozók három módon is hozzáláthatnak a feladathoz.
Az ambiciózus városalapítók jellemzően futurisztikus irányt vesznek. Így épült fel például Brazília fővárosa a hatvanas években, amiért az építészek és a turisták rajonganak, egyedül lakói tartják élhetetlen falanszternek.
Ritkább de közismertebb a luxusváros, amilyet most Dubai építene, ha éppen nem vágta volna földhöz a gazdasági válság. Bárhogy is, az ilyen városokért rajonganak a színes építészeti lapok kiadói és a milliomosok, utálja viszont mindaz, aki még egy rongyos Lexust sem engedhet meg magának.
Végül pedig létezik az ingatlan befektetői megközelítés, amikor a városalapító nem akar feltétlen címlapra kerülni, hanem inkább az Excelben rögzített határidőkkel szeretne nagyot kaszálni, hogy aztán az összegből elutazzon dorbézolni egy frissen alapított luxusvárosba.
Ez utóbbira példa Párizs felhőkarcoló-negyede, a La Défense, ami ugyan csak egy városrész, de lélekszámát és területeit tekintve városszintű fejlesztés. És ide tartozik a sűrűn lakott Józsefvárost átformáló Corvin-Szigony projekt is, derült ki, amikor bejártuk a megaberuházás most megépült első felét.
Új belvárost ígértek, hatalmasat építettek
A Corvin-Szigony projekt egyébként könnyen lehetett volna a jövő várostervezésének terepe, vagy akár szemkápráztató építészeti remekek gyűjtőhelye, hiszen a beruházás egyetlen cég felügyelete alatt zajlik. A Futureal megkapta a lehetőséget arra, hogy miután letarolta a Corvin mozi mögötti 22 hektáros területet, egyedül határozza meg a negyed hangulatát. A beruházó mottója, miszerint „új belvárost építünk” jelzi, hogy a jövőbe tekintenek.
A jövő pedig a nagy ingatlanos szerint olyan lesz, mintha Demján Sándor tervezte volna a kilencvenes években.
A Futureal láthatóan nem akart kockáztatni. Ami csak azért furcsa, mert közben viszont megépítettek egy egész városnegyedet lefedő, összefüggő irodanegyedet. Akkorát, hogyha az ember bemegy a Corvin mozi mögött, a Kisfaludy utcánál kezdődő komplexumba, akkor két sarokkal feljebb, a Futó utcánál kell csak újra a szabad levegőre lépnie. És mindez a teljes beruházásnak még csak a fele.
A hivatalosan négy üzleti toronyból és a köztük futó, fedett utcából álló Corvin Irodák valójában négy, külön udvart körülölelő tömböt, és három további irodaépületet jelent. A monstrum ezzel gyakorlatilag megszüntette a keresztben futó Vajdahunyad utcát.
A hosszában húzódó, eddig nem létező út, azaz az egész beruházás nevét adó sétány pedig egy az épületek közé ékelt, üvegtetős pláza lett.
A fenti sorok drámai hatásúak, különösen, ha megjegyezzük, hogy mindez 24 ezer négyzetméternyi kiadó irodát, és 34 ezer négyzetméternyi kereskedelmi területet jelent.
Hatalmas területről van szó. Képzelje csak el, ha az ingatlan az egyik végében lenne a konyhája, a másikban meg a tévé, akkor mire visszaér a mikrótól a foteljéig, már rég kihűlt a popcorn, és a főhős is összejött a jónővel.
Tobzódás az akvárium körül
Ennek ellenére a Corvin Irodák nem lett letaglózó hatású épületmonstrum. Az üvegcső, azaz a pláza a homlokzat központi eleme. A gigantikus akváriumra emlékeztető forma mindkét oldalon magasabb épülettömbök szorítják. Izgalmas hatású az akváriumot keretező, rozsdás fém kapuzatszerűség.
A bejárat ízlésesebb a Corvin mozi háta mögül nézve, ahol az egyik oldalon vörös színű, hosszanti ablakkiosztású, jó tagolású, téglaépület magasodik. A másik oldalt pedig egy hasonló felépítésű, de fehér, lamellás, mészkőborítású tömb szorítja.
A Futó utca felől a kép olyan csillogó és összetett, mintha az építész kazah állami különítmények elkápráztatását tűzte volna ki célul. Az akvárium körül itt is van téglaépület, de már fehér, Tetris-szerű kőbetétekkel. De építettek hatalmas, kristályosan tört, tükröződő üvegfalat. Meg posztmodern siratófalat, sárgás mészkőborítással, cikcakkosan futó ablaksorral és üveglamellákkal. És egy mediterrán város külső kerületeit idéző, letisztult de unalmas, fehér mészkőborítású irodaházat is.
A kazahok biztosan tudni fogják, mennyi érdekes anyag hozzáférhető ebben a kis, kelet-európai országban. Egyedül a csempeborítást hiányoltuk.
Westend mindenek felett
Az egész mégsem csúszik át vállalhatatlan ízléstelenségbe. Megmarad abban a közepesen érdektelen stílusban, amiben a Westend is épült. A tégla, az üveg és a kő olyan módon váltakozik, mintha a tervezőket felváltva fenekelte volna Finta József és Demján Sándor, amikor rossz jegyet hoztak haza.
A tervezők az egybefüggő felületeket a különböző anyagokkal, térsíkokkal és ablakelrendezésekkel oldották. A nagy apafiguráról azonban itt sem mertek leszakadni.
Pedig megtudtuk, a Futureal a változatosság végett direkt különböző irodákkal dolgoztatott. A már régebben álló tömböt a Studio 100 tervezte, a most befejezett Corvin Irodák II.-t pedig a Mérték.
Ez a jellegtelenség a Westend esetében azért kevésbé bántó, mert Demján plázája felszámolta azt a területet, ahová épült. A Westendnek nem kellett alkalmazkodnia semmihez, miközben a Corvin Irodákat egy sűrű szövetű, egyedi hangulatú városrész helyén húzták fel. Amely negyed ráadásul az utcák túloldalán folytatódik.
A Corvin projekt látványosan nem tud mit kezdeni a belakott, lepusztult és izgalmas környezetével. Míg a Westendnél az idegenség nem tűnik fel, mert hátat fordít a vasútnak, az utasok meg úgyis a kisasztalra helyezett sört vagy keresztrejtvényt nézik, addig itt nyilvánvaló az ötlettelenség.
Elhagyva a főhomlokzatokat, egyszerű fém-üveg irodaházak tűnnek elő a csillogó felszín alól. A ziccert kihagyták a kettévágott Vajdahunyad utcánál is. Az óvatlanul sétálgató józsefvárosi polgár a hámló vakolatú házak közül egy teherautóbeálló-árufeltöltő sikátorba jut.
A tervezők azzal az álságos gesztussal akarták megtéveszteni a látogatót, hogy a város felé eső részeket belül is téglával burkolták. Mindezt egyébként észre se vettük volna, ha nem hívják fel a figyelmünket. Így viszont elmondhatjuk, hogy a tégla ebben az esetben a vékony, tapétaszerűen felragasztható téglaimitációt jelentette.
A pláza belülről egyébként már nem is akarja takargatni a Demján-Finta dominanciát. Barna, fényes kőlábazattal, króm és üveg korlátokkal és egy nagy átriummal hajtanak fejet a mesterek előtt.
A 2010 őszén megnyíló Corvin Irodák nem olyan részei lesznek a városnak, amit szégyenlősen kell elkerülnünk, ha külföldi ismerősöket kalauzolunk városban, de nagyon úgy néz ki, hogy nem itt épül Budapest Défense negyede.
