Vajon mi történne ötven képzőművésszel és művészetrajongóval, ha az ítéletidő hetekre egy félhomályos, üres kápolnába kényszerítené őket valami hegytetőn? A közös alkotás erejével húznák ki, videómunkát forgatva arról, hogy mit is kellene tenni ahhoz, hogy túléljék? Esetleg hamar lekopna a résztvevőkről a kulturális máz, és napok múltán egymást falnák fel? De vajon az inas konceptuális művészt, vagy a potrohos kurátort lenne érdemes először elfogyasztani?

 

 

A kérdések jogosan vetődtek fel, a Kis Varsó kiállítása ugyanis a Kiscelli múzeumban volt, a Budai hegyek vonulatai közt, így a váratlan hevességgel beköszöntő hóesésben úgy érkeztek meg a látogatók az intézménybe, mint egy magashegyi menedékházba.

 

Választ végül nem kaptam a kérdésekre, már csak azért sem, mert a Kis Varsó nevű művészcsoport módszerétől idegen, hogy egzakt válaszokkal nyomassza közönségét. A Kiscelli boltíves termében bemutatott, Erhardt Miklóssal együtt készített videójukról e sorok szerzője például sokáig azt hitte, hogy egy ügyesen felépített játék, amiben az antiglobalista csoport házfoglalásának története valójában csak alibi egy pszichológiai kísérlethez. Végül biztosan annyi derült ki, hogy titkos kísérlet nincs. Igaz, a tisztánlátásban nem segített, hogy szereplőként részt vettem a videómunkában. Egy festő később, a megmenekülés után, egy biztonságos indiai étteremben egyébként úgy vélte, hogy az egész egy pszichodráma szerű akció volt, ami arra kereste a választ, miként tudjuk megfogalmazni egy másik kultúrkör problámáját.

 

 

A múzeum kiállított néhány, a Kis Varsó korábbi munkájára utaló dokumentációt is, amiből a limitált példányú kiadványokat készítő Innen kiadó 150 darab számozott füzetet is nyomott.

 

A kiállítás terében, megelőlegezve a viszontagságos viszonyokat néhány hónapja tüzet rakott Sugár János képzőművész. A tüzet a látogatók és a teremőrök táplálták, amely művészi aktus annyiban is történetünkhöz tartozik, hogy szintén ezen a napon nyitott meg a művésznek a tüzes munkát is felvillantó kiállítása, igaz lenn, a biztonságos városban.

 

 

A Platán galéria megnyitóján szinte minden Kiscelliben látott arc megjelent, úgyhogy a hazai művészeti életet ért veszteség legfeljebb néhány százalékos lehetett.

 

A túlélők láthatták Sugár Elnézést tábláit, a Kiscelliben rakott tűz dokumentációját, és egy fekete és fehér fejekből rakott halmot.