Földi viszonyok közt a civilizáció magas fokát jelzi, ha egy ország nem dicső múltja alakjainak, tehát kardozásban és lövöldözésben kiemelkedő figuráknak, esetleg róluk verselő haverjainak állít szobrot fővárosának közepén. Hanem szimbolikusan fontos terein a jelennel foglalkozik, kérdéseket tesz fel, sőt, nem tartja hazaárulásnak a humort sem.
Ilyen hely London, amelynek Trafalgar terén három oszlopot királyok és hadvezérek bronzszobrai díszítenek, és minden irányban jelentős mennyiségű kőoroszlán is található. A negyedik, elsősorban anyagi okokból üresen maradt talapzaton a város azonban kortárs művészeti projektet indított: a jelentkező alkotókból egyet zsűri választ ki, hogy egy időre az nézzen szembe a turisták millióival és Nelson admirális szobrával.
A hatalmas vitákat kiváltó első mű egy születési rendellenességgel született képzőművésznő klasszikus stílusban készített szobra volt Marc Quinntől. Jelenleg pedig Thomas Schütte kevésbé izgalmas munkáját, egy színes üvegfelületekből épített hotelmakettet használnak gyülekezőhelyül a galambok.
A most bejelentett terv azonban újra viták középpontjába állíthatja a negyedik oszlop-projektet. Antony Gormley ugyanis élő embereket állítana ki az ötméteres talapzat tetejére. A nyertes projekt mindenkinek adna egy órát, hogy azt csináljon fenn, amit akar.
Az Észak angyala című monumentális szobrával nagy népszerűségre szert tett szobrász számára 100 napot biztosítottak a szervezők. Gormley a rendelkezésre álló 2400 órát 2400 jelentkező közt osztaná fel. Azaz minden önkéntes egy órányi időre lehetne híres műtárgy.
Akit vonz a lehetőség, az jelentkezhet egy most indított oldalon, amit belinkelünk ugyan, de csak az illendőség kedvéért, mert egyedül angol állampolgárok kerülhetnek a talapzatra. (Update: A Guardian angol lakosokat ír ugyan, a hivatalos oldal viszont ahhoz köti a jelentkezést, hogy az illető Angliában éljen. Nem világos, ez milyen jogi státuszt jelent, de ezúttal buzdítjuk olvasóinkat, hogy teszteljék a rendszert.)
A talapzatra állók neveit egyébként nem zsűri, hanem egy program válogatja véletlenszerűen.
Gormley, aki maga is jelentkezett egyébként, igazi kortárs alkotó, aki az egyszerűnek látszó ügyek mögé is képes többdimenziós elméleti hátteret vetíteni. „Azáltal, hogy az embert elemeljük a mindennapi élet talajáról, és egy oszlopra helyezzük, metaforává, szimbólummá, referenciaponttá válik. – nyilatkozta a Guardiannak. – A Trafalgar tér közegében - amelyet jellemzően militáns, történelmi férfialakok szobrai népesítenek be - a mindennapi élet felemelése a monumentális művészeti objektumok helyére, arra emlékeztet minket, hogy mennyire sebezhető és sokszínű a kor embere. Ez egyszerre tragikus és vicces.”
A szobrász a kezdeményezéshez készített videóban egy új korszakot vizionál. "Eddig csak királyok, királynők, generálisok szobrai néztek le a talapzatról. Most lehetőségünk van arra, hogy megnézzük a világot egy olyan magaslati pontról, amelyet művészeti objektumoknak terveztek. És amelyet még a régi rendszerből örököltünk. Azzal, hogy mi állunk oda, remélem egy új rendszert kezdünk."
Hogy ez az új rendszer a kölcsönös megfigyelés lesz, vagy hogy az emberek valóság show-kat idéző módon szórakoztatási objektumokká válnak, esetleg a világ szabadabban átjárható hellyé alakul, egyelőre nem világos.
Thomas Schütte jelenleg látható szobra. Fotó: Földes András
A művész mindenesetre reméli, hogy nem csak exhibicionistákat választ majd ki a gép, hanem lesznek, akik zenélnek, leülnek egy székbe és könyvet olvasnak, beszédet intéznek a tömeghez, esetleg csöndben állnak egy óráig.
A szervezők azt ígérik, hogy a talapzatot nem veszi körbe biztonsági személyek gyűrűje, hanem távolról figyelik majd, hogy a kiállítási tárgyakkal minden rendben van-e, és azok nem művelnek semmi törvényelleneset. Az oszlop köré azért felszerelnek egy hálót is a biztonság kedvéért.
A július 6-án induló projekt webkamerán is követhető lesz.
