Képgyár

"Ilyet én is tudok csinálni."
"Ezt nevezik művészetnek?"
"Régen bezzeg tudtak festeni."
"Na, ezt én is kiraknám otthon."
"Afrikában közben éheznek."
Fotó, képzőművészet, építészet, látható és láthatatlan dolgok.

Friss topikok

IndaFotó képek

Linkblog

A Ludwig hadüzenetet küld a múzeumoknak

2009.03.12. 15:59 Földes András

 A múzeumok fő feladata a közkeletű elképzelésekkel szemben nem a szórakoztatva nevelés, vagy egyszerűen a szórakoztatás,  hanem hogy műtárgyakat gyűjtsenek, ezeket feldolgozzák és rendszerbe illesszék. Végül pedig kiállítsák, kölcsönözzék, és így járuljanak hozzá a téma, a kor megértéséhez.

foldesandras: ludw 095

Ezek persze közhelyek a világ boldogabb felén, nálunk azonban évtizedekig a gyűjtemény feldolgozására, a tudományos munkára helyezték a hangsúlyt, ami a gyakorlatban azt jelentette, hogy az üres termekben állandó kiállítások porosodtak, miközben a szakértők az irodákban kávéztak, leveleztek, dumálgattak, és csak azért nem szörföltek a neten, mert akkor még nem volt olyan. 

Néhány évvel később pedig váratlanul a nézők becsábítása, a rekord látogatószám lett a szlogen. A tudományos munka megszűnt, vagy el sem indult, a művészettörténészek, múzeulogusok pedig úgykezdtek röpködni a világban, mint a multimenedzserek, hogy külföldön összerakott sztárkiállításokat szervezzenek a hazai piacra.

Gyűjt, feldolgoz, prezentál

Ennek ismeretében nyílt hadüzenetként értelmezhető a Ludwig múzeum új kiállítása. Az Új szerzemények - rég nem látott művek ugyanis nem egy külföldön futott produkciót reciklizál, és nem a nagy nevek mágiájával vonzza a nézőt. A program inkább annak a bizonyítéka, hogy a múzeum rendeltetésszerűen működik: gyűjt, feldolgoz, prezentál.

A tervek szerint rendszeres eseményen látható, hogy a Ludwig folytatja a kezdetekkor meghatározott célkitűzését, a kelet-európai régió jelenét és közelmúltját feldolgozó művészet gyűjtését. A csütörtökön nyíló kiállításon az utóbbi három év vásárlásai szerepelnek.

A gyűjtemény főleg fiatal, magyar alkotók műveivel gyarapodott. A Ludwig felvásárolta többek közt Lakner Antal sorozatának, a Passzív munkaeszközöknek egy darabját, a talicskázást imitáló fitneszeszközt. A Kis Varsó installációját, amelynek villogó neon vöröscsillaga és Dávid-csillaga, videómunkája és dokumentációi a hetvenes évek művészeti mozgalmait értelmezik. Látható Esterházy Marcell zseniális videómunkája a marseille-i lakótelep állandóan változó homlokzatáról. Vagy Várnai Gyula ajtóból és ablakból kivágott, embernyi számjegyei.

Mellettük néhány külföldi, kelet-európai művész munkája teszi karakteressé, hogy itt valóban a keleti blokk sajátos múltjának feltárása a téma. Kedvencem Kristof Kintera definiálhatatlan funkciójú háztartási gépeinek sorozata, mellettük a jellegzetes Csehszlovák stílusú dobozaikkal. 

A múzeum beszerzett néhány hetevenes évekbeli művet is, amelyek az igazgató, a tavaly beiktatott Bencsik Barnabás szerint még éppen megvásárolható áron vannak a piacon, de hamarosan elérhetetlenek lesznek egy állami forrásokból gazdálkodó intézmény számára. 

foldesandras: ludw 100

A kiállítást szerencsére nem nyomják agyon a komoly művészetelméleti kérdések. A felhozatalt szinesítik azok a művek, amelyek évek óta állnak a raktárban, úgy, hogy még sosem kerültek a látogatók szeme elé. Közszemlére tették például Hitler házi szobrászának munkáit, az alapító Ludwig házaspárról készült mellszobrokat. Ezek fő érdekessége, hogy az ábrázolt pár tartós letétjének köszönhetően több mint egy évtizede állomásoznak Magyarországon, ráadásul nagy erejű, hatásos munkák, és így érthetetlen, hogy még sosem érezték szükségét kiállításuknak.

Szintén az elfekvőből került a falra a Toxic nevű graffitisnek, és a szintén falfirkás Lady Pinknek és Jenny Holzernek graffitis festményei. A két kép még a nyolcvanas években került a Ludwig-gyűjteménybe, akkor, amikor ez a műfaj még egyáltalán nem nyert polgárjogot a képzőművészetben.  

Progresszívitásuk ellenére Ludwigék vagy még inkább a tanácsadóik sem tévedhetetlenek, amit bizonyít az a terem, amelyben a gyűjtemény megdöbbentően giccses darabjait állították ki. Az alkonyi táj, amelybe egy nappali táj képe illeszkedik, középen lovassal a giccs olyan fokait érte el, hogy azt bármikor kiakasztanám szerkesztőségünk amúgy kényes izléssel kialakított terébe.

Üvegzseb

A kiállítás formabontó azért is, mert az ingyenes katalógusban leírják, pontosan mennyit és milyen forrásból fordított vásárlásra a közpénzekből működő intézmény. 
 
Így kiderül, hogy 2007-ben 22 milliót, 2008-ban 32 milliót, idén pedig 42 milliót költöttek ilyen célra. Ebből 2009-ben 41 művet vettek, ami azt jelenti, hogy a Ludwig munkatársai elég intenzíven alkudhattak. További három munkát, például a legutóbbi képzőművészeti biennálén kiállított minimozit ajándékba kapta a gyűjtemény.
 
A vásárlásokat a Ludwig alapítvány, a kulturális minisztérium és az NKA támogatta. Egyes műveket a múzeum saját költségvetéséből vásárolta meg. Sugár János graffitijét például azért, mert az NKA nem akarta támogatni a botrányokat kavaró mű beszerzését.
 

 

 

6 komment

Címkék: budapest magyarország ludwig múzeum kortárs képzőművészet

A bejegyzés trackback címe:

https://kepgyar.blog.hu/api/trackback/id/tr19998171

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Periwinkle (aka A 40-es fantomja) · http://cido.blog.hu/ 2009.03.12. 18:40:32

Érdekes kiállításnak tűnik...

Főleg a talicskázógép ötlete tetszik, szellemes! :D

feltételes reflex 2009.03.12. 19:46:32

(azért érdekelne az NKA magyarázata is a Sugár graffitijével kapcsolatosan.)

marosy 2009.03.12. 21:16:26

Mi a szar ez már megint?!

nan jar? 2009.03.13. 00:06:25

Örülök, hogy valakik még komolyan vesznek valamit...a cikk íróját is ide értve. Megnézzük!

budipa piroska 2009.04.08. 00:02:59

Hát ez bizony hülyeségnek tűnik.
süti beállítások módosítása