Hat hét késéssel mégis kikerül Pécsre Sugár János köztéri műalkotása, az Elnézést feliratú tábla magyar és cigány nyelvű verziója. Bár hivatalosan a biztonságos rögzítési mód miatt kellett sokat várni a kihelyezéssel, feltűnő, hogy a tábla különböző verziói valamiért nehezen mennek át a hivatali szűrőkön.

A művész évekkel ezelőtt alkotta meg műve prototipusát: egy közlekedési táblának tűnő, és akként felszerelt objektet, amelyen szintén a hivatalosnak tűnő betűtipussal az a szó szerepel, Elnézést.

A táblának később több, kétnyelvű változata is készült, amelyek kihelyezési kérelmeit intézve Sugár meglepő ellenállásba ütközött. Pedig a magyar nyelvű Elnézést tábla engedélyeztetése sem volt egyszerű. Úgy tűnt, a hivatalnokokat összezavarja, ha bocsánatkérésről van szó, mintha az bármilyen viszonylatban kellemetlen, kerülendő vagy stigmatizáló lenne.

Ahogy írtuk is, a Műcsarnok elé felszerelt román-magyar táblát ismeretlenek leszerelték. A dunaújvárosi önkormányzat egyik alpolgármestere szerint sértheti az embereket a tábla, amelyen szlovákul is szerepelt a szöveg. A már felállított művet azonban nem kellett eltávolítani.

Pozsonyban azt nem engedték, hogy valamelyik forgalmas úton jelenjen meg magyarul és szlovákul, hogy elnézést, így végül a múzeum külső oldalára szerelték fel, igaz, közlekedési tábla mintájára, merőlegesen a falra.

A cigány-magyar Elnézéstnek másfél hónapja kellett volna kikerülnie két olyan, külvárosi helyre, amelyet az önkormányzat jelölt ki. A kivitelezés azonban a megfelelő rögzítési mód megtalálása miatt egyre késett. A művész a héten tájékoztatott minket, hogy a szerelés megkezdődött. Izgatottan várjuk a reakciókat, nem a botrányra számítva, hanem mert a kritikákat hallgatva a bírálók komplexusai rajzolódnak ki csodás tisztasággal. Az Elnézést ugyanis nem mondja meg, hogy tőlünk kérnek-e bocsánatot, vagy mi gyakoroljuk a gesztust. Minden attól függ, mit gondolunk a megbocsátásról, egy másik népről, a saját szerepünkről.