"Azok közé tartozol, akik nem akarnak semmi különöset, de amellett szívesen kiállnának?"

Részlet a szervezők felhívásából

„Mit akarunk? Semmit! Mikor? Soha!” A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) előtt gyülekező tüntetők hosszú percek óta skandálják követeléseiket, amelyek azonban nem találnak meghallgatásra. A hivatalból senki nem merészkedik elő, hogy átvegye a petíciót, és kísérletet tegyen a párbeszédre.

Pedig követelésből van elég. „Holnap legyen tegnap!” „Oszlassanak fel!” „Nagyszínpad!” „Gyök alatt van itt mindenki, tessék már négyzetre emelni!”

Kattintson ide, és nézze meg, miért érdemes tüntetni!

A további transzparensekből a tüntetők holisztikus eszmerendszerére következtethettek volna a KSH érdeklődő illetékesei: „Éljen a giccs”, „Ebédelni mentem”, továbbá „Fej, tor, potroh!”

Ez utóbbit egyébként hosszasan kántálja is a 2-300 fős tömeg, amíg meg nem jelenik a lépcsőkön a főszervező, Kovács Gergely, aki egyébként az ország egyetlen izgalmas köztéri és közéleti hekkercsapatának, a Kétfarkú Kutyapártnak a vezetője és egyetlen tagja.

A pártvezető hangosbeszélőn bejelentette: „Követeljük, hogy haladéktalanul, úgy egyetemesen, mint egyébként, külön eseti megvizsgálás nélkül, mindenkire egyenlő arányban, a képességeihez mérten, politikai hovatartozás nélkül, vallás és ruhamárkára tekintet nélkül, különálló csoportokban, betartva a vonatkozó uniós ajánlásokat, és szabálymódosításokat idegenbe szakadt honfitársainkkal karöltve, minél előbb!”

A tömeget láthatóan nem lombozza le, hogy nem indul meg a kulturált és demokratikus alapokon nyugvó diskurzus a hivatallal. Ami tulajdonképpen a lényege is az Általános Tüntetésként meghirdetett szombat esti demonstrációnak.

Ha most itt ülne mellettem Dessewffy Tibor, nyilván a politikából és közéletből kiábrándult fiatalokról, az eszmék korrodálódásáról, és a valódi érdekképviselet hiányáról mondana nekem szomorú dolgokat. Amellyel egyrészt zavarna a munkában, másrészt viszont nem lenne igaza annyiban, hogy a tüntetésen pont a szomorúságnak nem volt semmi nyoma.

Sőt, ennyi röhögést egy tömegben legfeljebb a High Times éves termékminta-bemutatóján lehet tapasztalni. Az Általános Tüntetés, amely nem folyik semmiért, nem akar semmit elérni, és amelyen csak konkrét követeléseket nem tartalmazó transzparenssel lehet részt venni, láthatóan felszabadítóan hat az emberekre. Az átlagéletkor ugyan 25 körül mozog, de az elszórtan álló idős hippik, entellektüellek és senior technósok is ugyanolyan kajánul vigyorognak, mint a másodéves egyetemisták.

Itt tekintheti meg az összes követelést nagy méretben!

Csak hogy érezhető legyen, mennyi kraft van a dadaizmus és nihilizmus közt egyensúlyozó demonstrációban, megemlítem, hogy a meglepően nagy tömeg a zuhogó esőben is hajlandó egy órán keresztül vonulászni a Mechwart liget környékén, csak azért, hogy hülye táblákat lengethessen.

„Nem voltam még soha tüntetésen” – meséli közben a „Döntsenek helyettem” feliratot tartó, csurom vizes srác. Felsorolja, hogy melyik párt rendezvényére nem menne el, de mire a végére ér, nem maradt egyetlen politikai erő sem. A Critical Mass szervezésében vett részt, jut az eszébe, meg ha lenne tüntetés az Indexért, azon is megjelenne.

Megkérdezem a „There is no spoon!” követeléssel érkezett lányt is, aki bevallja, eddig még eszébe sem jutott, hogy bármilyen tüntetésére elmenjen. Meglepő módon a mostani esemény tapasztalataiból azt a következtetést szűrte le, hogy a dolog mégis érdekes, és legközelebb majd kipróbál egyéb demonstrációkat is. Nem akarom kiábrándítani, úgyhogy barátságosan bólogatva lemaradok.

Fotó: Földes András

Végül egy tudatosabbnak tűnő felvonulóhoz fordulok, aki azonban nem hajlandó megszólalni, viszont minden kérdésemre felmutatja a kört, háromszöget és négyzetet hirdető tábláját. Nem értem, miként is értelmezzem a geometriai alakzatokat az aktuálpolitika tükrében, csak annyit veszek észre, hogy könnyed hangulatba kerültem, pedig éppen elindult a hideg esőlé a gerincem mentén.