Kezdetben nyilvánvaló volt, hogy a makettpárbaj a furcsa feladat, az új parlamentépület tervezése miatt lesz emlékezetes. Ezzel szemben végül a legizgalmasabb felismerés az volt, hogy a szakmai közönség is képtelen a racionális döntésre, ha cuki gyerek vagy a nagy színes virágok kerülnek a látóterébe.
A Műcsarnokban rendezett összecsapáson Kis Péternek (állatkerti épületek) és Zoboki Gábornak (Művészetek Palotája) a helyszínen kihirdetett feladatra kellett másfél óra alatt makettet építeni. Az eseményben volt kraft, amit jelzett a jelentős számú közönség, és hogy a két építész is a lelkesültség és a stressz különböző fokozatai közt töltötte az estét. De az is egyértelmű volt, hogy először rendeznek ilyet az országban. Maga a szervezés sem volt germános: jó kivetítőkkel és több alapanyaggal nőtt volna az élvezeti érték.
De az építészek sem tudták felvenni a játék ritmusát. A két sztár olyan akkurátusan kezdett a munkához, mintha a Magyar Közlönyből olvasták volna fel nekik a feladatot: építsenek kisebb és praktikusabb Parlamentet.
Hozzáállásuk jelezte ugyan, hogy komolyan veszik a feladatot, de pallérozott tervek helyett a versenyben inkább gyors ötletek, impulzivitás és látványos kivitelezés kell. És különben is, jelenleg a Parlamentben másfél óra alatt megírnak egy alkotmányt, és elfogadnak 14 kétharmados törvényt, úgyhogy ennyi idő legyen elég az épület megtervezésére is.
A makettpárbaj vége előtt húsz perccel azonban még egyik oldalon sem volt világos, hogy milyen körülmények közt hoznak majd törvényeket az új Parlament képviselői. Ez megteremtette ugyan az agyas krimikből ismert hangulatot, amikor is az utolsó pillanatokig fokozódik a feszültség. A káoszt azonban frappáns leleplezésnek kell követnie, nem pedig annak, hogy:
Zoboki Gábor makettje egy színes terepasztal volt, krétával felrajzolt Dunával, jelzésszerűen megépített Lánchíddal és épületeket szimbolizáló dobozokkal. Az izgalmas elem a koncepcióban volt: az építész kivette volna a körforgalmat, amit csak a háború után helyeztek a Clarck Ádám tér közepére. Mindkét oldalon felépítette volna a részben már hiányzó épületeket. Az Alagútból kitiltotta volna a forgalmat, hogy így a földalatti, amit a Vörösmarty térnél a felszínre hozna, villamosként áthaladhasson a Lánchídon, majd az Alagúton át a Királyhágó térig. A Lánchíd közlekedőburkolata fölött gyaloghidat képzelt el. A Parlament kidolgozására a városrendezés közepette ugyanakkor kevés idő jutott. Zoboki eredeti állapotába hozta volna a saroképület, egyik oldalára pedig egy nagy üvegbuborékot illesztene.
A vicces előadás érzelmi töltését fokozta, hogy a munkába bevont kisfiú édes cérnahangon elmondta, miért épített pici műfából és műanyag elefántokból körforgalmat. A csapat egyedül a kölyökmacskát nem vetette be.
