A Jelenben egy végtelenbe tartó kiállítást hoztak létre színek, formák, időpontok, helyszínek és számok felhasználásával. A könnyedség és játékosság is képes szomorúvá tenni az embert, bár végre a néző fontosabb a képnél, és ezt most megünneplik az alkotók, Ghyczy Dia és Kostil Luka.

A kiállításokon ritkán állítják ki a nézőt, mert általában az alkotóról és alkotásáról szólnak a hagyomány szerint ezek az események. Persze kifordíthatjuk az egészet: itt minden a néző véleményéről szól, a sok kép közül csak egy kell tetsszen neki. A befogadó és kép közötti izgalmas fesztültséget A legjobb kiállításon felváltotta a befogadó kiszolgálása. Ha már valaki képeket néz, akkor legyalább egy kép tetszen neki, ennyi a kiállítás meszidzse.

Ghiczy Dia és Kostil Luka nem önmaguk vagy a képek felől közelítették meg A legjobb kiállítás című kiállításukat, hanem a néző felől: megadják, ami a nézőnek jár, vagyis látszólagos örömöt és játékot. Érezze magát jól a képnéző, találjon valamit, ami tetszik neki, sőt, legyen olyan kép, ami csak az övé. A Jelenben kiállított színekből, formákból, számokból, helyekből és időpontokból végtelen variációkat állítanak elő. Mindenből 16-ot állítottak ki, városból van Madrid, Stockholm, Budapest, Lisszabon és Berlin például. A grafikus és a videóművész közös játékprojektje egyszerre szól a játékban rejlő vidámságról és a szomorúságról.

Az alkotók hiába gondoltak ötleteset, és hoztak létre egy végtelenített kiállítást, ha annyi feszültség rejlik a sorozatgyártásban és az egyediségben, hogy abban megzavarodik a néző. Csak egy képet kell kiválasztani, de mi alapján? Régi jó pszichológiai kérdésként feltehetjük, milyen szín, forma, időpont, helyszín vagy szám vagyok? Tudod, hogy a végtelennel méred magad, amikor mégis kiválasztod az egyet, ami te vagy, és az a döntés hozza a feszültséget, hogy tényleg az vagyok, vagy pedig más. Nem a kép határozza meg a nézőt, hanem a néző a képet, a befogadás erősebb lett az alkotásnál, elég lenne magát a nézőt kiállítani, mert egy ügyes és játékos gesztussal ez történik.

A Jelen falaira kipakolt képek változó sorozata könnyed és szórakoztató kiállítássá áll össze úgy, hogy egyáltalán nincsenek nagy céljai, mert egy dolgot szeretne, ha minden nézőnek legalább egy kép tetszene. Bármelyik formát, színt, formát, helyet, időpontot vagy számot nézzük, az biztos a legjobb. Én vettem egy vonneguti segglukat és egy időpontot, mert valahogy felfedeztem magam bennük, de kiderült, hogy simán rendelhetek is az alkotóktól, mert a koncepció lényege, hogy a kiállítás átalakul rendes dizájntárggyá, és bármit elkészíttethetünk, hogy még egyedibb legyen, így még erősebb azonosságot létrehozva. Soha egyik kép sem ismétlődhet, ezt a vásárló nevével és egy pecséttel biztosítják.

És külön trükkös, hogy bármit írjunk a kiállításról, a cím miatt mindig elhangzik, hogy A legjobb kiállítás. Ha szar akkor is, ha jó, pláne.