Ha Manhattan középső városrészén lakik az ember, ahogy a New York-i magyar évadra kiküldött tudósító, szükségszerűen esik át a három fázison, miszerint először úgy érzi magát, mint egy dzsungelben, ahol a fák helyett toronyházak magasodnak. Aztán egyesével nézve az épületeket rájön, hogy a legtöbb felhőkarcoló önmagában meglehetősen jellegtelen acél-üveg monstrum. Később viszont arra döbben rá, hogy a magasépületek együtt, még az unalmasak is, egy sajátos rendbe illeszkednek. Még ha ez a rend időnként inkább Gotham várost juttatja eszünkbe.

Miután napokig nézem a 28. emeleti szobámból a látképet, végigmentem a két fázison. Majd szombat reggel ellenállhatatlan vágyat éreztem, hogy megtudjam, mi az a furcsa, ovális alaprajzú toronyház a jobb oldalon. És mit kell tudni arról, ami balra magasodik tőlem, úgy, hogy érezhető, jelenlegi, tekintélyes magasságban elhelyezkedő szobám is csak nagyjából a felénél lehet.

A 138 méteres, 34 emeletes épület azonban eltörpül közeli szomszédja, a négyszögletes, tetején féloldalasan csapott szomszédja mellett. A Citigroup Center nevű felhőkarcoló 279 méterével és 59 emeletével New York egyik legmagasabbja. És ahogy nyilván minden helyi épület, a mérnöki bravúrok és botrányok keverékével írható le. 

A hetvenes évek építészetének jegyeit hordozó ház egy templom helyre épült. Az egyház annak fejében adta el a telket, hogy a beruházó a sarokra úgy épít nekik összkomfortos templomot, hogy az semmilyen kapcsolatba nem kerülhet a fölé magasodó toronyházzal. 

A megoldást végül 35 méter magas oszlopok jelentették, amelyek ráadásul nem a sarkokon, hanem középen támasztották alá a felhőkarcolót. A lenyűgöző, a fent említett dzsungelhangulatot biztosító megoldás azonban majdnem tömegkatasztrófához vezetett. 

A tervező, William LeMessurier eredetileg ugyanis hegesztett csomópontokat írt elő, amelyeket gazdasági okokból végül inkább szegecseléssel oldottak meg. Az építkezés után derült csak ki, hogy az épület szélállósága elmarad a várttól, ráadásul egy hurrikán is közeledett akkoriban. 

Az Ella hurrikán előrejelzésekor vad iramban de szokatlan munkarendben kezdtek dolgozni a munkások: az épület stabilitásáért felelős csomópontokat a legnagyobb titokban, éjszaka, a köz- és a sajtónyilvánosság kizárásával erősítették meg. A munkával azonban nem végeztek időben, és a tragédiától csak az mentette meg a várost, hogy az Ella végül egy elegáns kerülővel elhagyta a régiót. 

A beruházó és az építész hazardírozására csak 20 évvel később derült fény, amikor a New Yorker hosszas nyomozás után cikket hozott le az eltussolt botrányról.

Történetünk helyszínén, a 3. sugárút és 53. utca kereszteződésén a pénzügyi és mérnöki krízisek azonban nem hagytak nyomot: a környék nett és nyugodt, mintha nem erről a sarokról írta volna a Ramones a számot, amely egykori basszusgitárosa foglalkozását, a férfiprostitúciót dolgozza fel rövid és lendületes formában. Dee Dee Ramone itt árulta a testét, hogy keresetét nem sokkal utána heroinra fordíthassa. Dee Dee később cáfolta a sztorit, vagy legalább is, hogy épp ezen a sarkon történt volna. Közelebbit azonban most már nem fogunk tudni erről, mivel a gitáros 2002-ben heroin-túladagolásban elhunyt.