Tétován álltam a Nyugati tér vadonatúj épülete, az Eiffel irodaház előtt, és nem tudtam eldönteni, hogy mit gondoljak a kockás és csíkos, csupa üveg tömbről. És persze a mellette kialakított, parknak nevezett területről.
Zavartan néztem körbe a téren, és megvilágosodtam. Az ugyanis érthető volt, hogy mi volt a célja a Skála Metró tervezőjének, amikor a nyolcvanas évek elején leült, hogy felvázolja egy új áruház és iroda körvonalait. Kővári György nagy léptékű posztmodern épületet akart, amely alapjaiban formálja át a Marx tér képét. Nem vitás persze, hogy a monstrum a kilencvenes évekre a karbantartás hiányában olyanná vált, mint egy barna üveglapokkal megbolondított, kiégett atomsiló, amibe aztán ügyes orosz mérnökök boltokat szerkesztettek.
Sőt, még az is lehet, hogy a Skála Metró már az elején sem volt az esztétika és a humánus városépítészet mintapéldája. Ugyanakkor tény, hogy a stílusát a maga korában nem valami összelopkodott, peremvidéki kivagyiság jellemezte. A posztmodern a nyolcvanas évek elején világtrend volt, még ha ezt most meglehetősen sajnálatos dolognak érzem is.
Nem lényegtelen az sem, hogy a Skála megoldásaiban, a térszintekkel történő játékkal, az üvegtáblákkal kétrétegűvé tett falaival olyan időszerű volt akkor, mint ma egy olyan ember, akinek egyszerre van egymással összehangolt Tumbler-, Twitter- és Facebook-profilja.
Visszanézve az Eiffel üvegtábláira ezek után egyértelmű lett, hogy mit akart a tervezéssel megbízott Finta stúdió. Ingatlanfejlesztést. Fekete Antal tervezőt nem izgatta az egyébként történelmi léptékű feladat, hogy alakítson Budapest egyik legfontosabb terének képén. A rendelkezésre álló területet minél jobban kihasználó épületet csinált a beruházó nagy örömére.
A 23 600 négyzetméteres irodaház keskenyebbik oldalával fordul a Körút felé. Egybefüggő üvegfallal folytatja a posta épületének síkját. De hogy a fentiek ne legyenek olyan feltűnőek, az üvegfelületet hosszanti, zöld-kék-szürke pászmákkal színesítette, így pont olyan csíkos lett, mint a most épülő irodaházak közül minden második.
Az irodaház méretei akkor lesznek nyilvánvalóak, ha átverekedjük magunkat a biztonsági őrökön, és beesünk az egykori parkoló területére.
A pályaudvar csarnokával szemben, egy, az eredeti Eiffel-épületnél is hosszabb üvegmonstrum fut bele a MÁV uralta pusztaságba. A megdöbbentő méretű téglatestet a homlokzat néhány finom törése, és további hosszanti, sötétebb üveggel burkolt sávok teszik plasztikussá. Annak ellenére, hogy mekkora épületről van szó, a hatás mégsem nyomasztó, inkább semleges.
Ez a semlegesség igaz a Körút felőli homlokzatra, sőt, az épület belső tereire is. Mindez a hazai építészet állapotát ismerve tulajdonképpen megnyugtató. Rémülten gondoltam bele, milyen lenne, ha ezt a teret is leigázná egy olyan szörny, mint a Széna téri Mammut, és szörnytársa, Mammut kettő.
Platánfák aranyárban
Közelebb óvakodva az épülethez, egyre több szimpatikus jegyet fedeztem fel.
Az épület hosszanti síkját megszakító beharapás például nem stíluselem, hanem az ott álló, öreg platánfák élettere. Azért tervezték bele az épületbe, hogy betarthassák a KÖH előírásait, és ne kelljen kivágni a Teréz körúti védett platánsor részét képező három fát.
Megtudtam, hogy ez a beugró több százezer eurós költséget jelentett, ahhoz képes, ha egyszerűen végigvezetik a homlokzatot. Úgyhogy a három platán ezzel valószínűleg a régió legdrágább fájává vált.
Az épületet állítólag egyébként magas elvárásokat támasztó, jellemzően külföldi érdekeltségű, vagy kiemelt ügyfélkört fogadó cégek számára találták ki.
Én úgy tudtam, hogy ez az arisztokratikus, vagy legalábbis villogni vágyó kört az extravagáns és hangsúlyozottan fényűző megoldásokkal lehet levenni a lábáról. De úgy látszik az olyan flitteres dolgok, mint a Philippe Starck-szignós LED-fal, a buja Jeff Koons-szökőkút vagy a Zaha Hadid egy azóta már kirúgott asszisztense által tervezett, bölénybőr borítású recepciós pult kínosan válság előtti hangulatot árasztanak. És jelenleg a cutting edge az érdektelen megjelenésű tér, amiről tudni lehet, hogy újrafelhasznált anyagokból készült.
Az Eiffel irodaház pályázik a zöld épületek terén szabványnak számító amerikai Leed-bizonyítványra, és ezért a lobbiban újrafelhasznált anyagokból készült csempét és szőnyeget használtak, mozgásérzékelős lámpákat építettek be az energiatakarékosság végett, és lesz egy 150 biciklit befogadó tárolójuk is, a kiizzadt munkatársakat fogadó zuhanyzókkal. Hogy mindez kit vesz le a lábáról, az egyelőre még nem tudható, mert egyelőre a tér húsz százalékára van csak biztos bérlő.
Pezsgőzés a tetőn
Állítólag a komoly érdeklődők jelentős része orosz, amit akkor értettem meg, mikor megérkeztem a legfelső szintre. A tágas, padlótól plafonig üveg terekből is remek kilátás nyílt, de igazán akkor éreztem késztetést arra, hogy könnyű öltönyben pezsgőket bontogassak, amikor kiléptem a felső szinten körbefutó tetőteraszra.
Az épület megtört homlokzata a távolság látszatát keltette, a hajópadló (akác, nem trópusi fa, a környezetvédelem miatt) a vitorlázás könnyedségét idézte meg. A város ebből a perspektívából pedig egyáltalán nem olyan, mintha a viseltes Nyugati tér lenne alattunk. Az egyik irányba a bérházak tetőrengete futott bele a párás szmogos távolba. A cseréptenger felett a legmeglepőbb helyeken emelkedtek olyan ismert épületek kupolái, mint a Parlament vagy a Budai vár. A platán mögött pedig a Duna és a hegyek derengtek.
Zöldet közelebb nem nagyon láttam egyébként, annak ellenére sem, hogy a szerződés értelmében a beruházónak parkká kellett alakítania a Nyugati és az Eiffel-ház közti területet. Ahhoz képest persze, hogy itt, a McDonald's épülete mögött évekig húgyszagú parkoló állt, nyugalmas kis zónát alakítottak ki. A tájrendező érezhetően sok időt töltött a Millenáris parkban, így átemelte az onnan ismert rozsdás vas térelválasztókat, amelyekkel lépcsőzetesen osztották el a füves sávokat.
Kattintson további felvétekért erre a kis pontra
.
Amelyek középen egy medenceszerű helyre visznek le. Hogy miért akarna bárki besétálni ebbe a mélyedésbe, az nem világos, mint ahogy az sem, hogy ha már egy A+ kategóriás irodaház árnyékában lévő parkról van szó, akkor miért nincsenek fák. A körben már nyíló üzletek, a közelben zakatoló Körút és a nyugalom miatt azonban nem kétséges, hogy a kevéssé zöld park is népszerű lesz hamarosan, már ha az irodaház által működtetett biztonsági szolgálat tényleg beengedi ide az embereket.
A magántőke által kialakított, élhető szeglet, és sápadt, de azért szintén vállalható irodaház a terület mögött nyíló, poros pusztaság kontrasztjában lesz példaértékű. Azon a ma is olajos pusztaságon épült volna ugyanis a hatalmas állami nekibuzdulással elindított Kormányzati negyed. Amiből a tetőteraszról jól látható módon, két darab gödör készült el.
