Van az a street art, amikor a vicceskedő fiatalok otthon agyalnak, hogy miként tudnának egy matricával, felfújt mintával vagy plakáttal elgondolkodtató művészi objektummá alakítani valami utcasarkot. De az igazi street art nem ilyen izzadságszagú, egyetemi előadásokon kiérlelt akció. Hanem spontán, lendületes, és ösztönösen szép. Mint például az a Szentkirályi utcai házfal, amelyet a fény felé törő lakók lyuggattak ki, ösztönös rendben, ott, ahol éppen napfényre volt szükségük.
Ami az egyik oldalon egy addig sötét hálószobát délutáni fényekkel elárasztó ablak, nett fürdőszoba korszerű, hőszigetelt nyílászárója, gardróbót csodás kilátással gazdagító nyílás, az az utca felől kaotikus összevisszaságban vibráló üvegfelületek egy monumentális tűzfalon.
A hámló vakolat és az egymással láthatóan semmilyen kapcsolatot nem ápoló üvegfelületek mintája együtt mégis művészi hatású képet ad, amit csak tovább gazdagít a háztáji buhera bája. A kortárs művek szellemében az alkotásnak részei azok a kenőpénzek, büntetések, hivatali papírok, amik a valószínűleg illegális lyuggatás hátterét képezik.
