Szerkesztőségi vj-nk, Mao hívta fel a figyelmünket arra, hogy egyik kedvenc graffitisünk, Blu a graffitianimáció feltalálója újabb anyaggal állt elő. A Davis Elis-szel összerakott filmben feltűnnek Blu jellegzetes alakjai, az állandóan átalakuló figurák, amelyek néha saját magukat tépik szét, hogy előbújjon belőlük egy újabb, ujjain tovamászó alak, vagy egyszerűen csak kikelnek a fal egy repedéséből.

Ezt a kissé zaklatott világot teszik szivárványossá Ellis állandó átfestéssel alakuló képei. A New York-i képzőművész színei és miniciózusabb részletei remekül illeszkednek Blu brutálisabb világába. Kedvenc részem, amikor a beszélő fal mögött feltűnő halálfej szeméből sugárnyaláb csapódik ki, és pattog végig az udvar kiszögellésein, hogy végül egy beugróban életre keltsen egy beszélő, majd vörös lézerrel lepuffantott fejet.

Blu egyébként készít igazi animációs filmeket is, de a világ a Buenos Airesben festett graffitianimációja után figyelt fel rá. Blu módszere paradigmaváltás volt a graffitiben és az animációban is. Míg az utóbbiból a stop motion-technikát kölcsönözte, igazi graffitis tempó volt, hogy a falak nem csak felületként szolgáltak. A sarkok, kiszögellések, a fal struktúrája szerepet kapott a filmben, a festett alakok reflektáltak a környezetükre.

A technika egyébként időközben átcsúszott a main streambe. Gondoljunk bármit a Coldplayről, az alábbi klipjükben bármikor lennénk festett Superman.

Persze a hullám végül elért Magyarországra is. Itthon az Anima Sound System próbálkozott meg a kövezetre rajzolós stílussal, sápatag végeredménnyel.