Míg a nagy európai városok karácsonyi díszkivilágítói már két éve a kékes, éteri színek és a csurgó fények divatjának hódolnak, Budapest egyelőre nem döntötte el, hogy hiperkonzervatív vagy inkább goatrance-es stílusban borítsa fénybe a köztereket.

Ajándékvásárlás helyett napokat töltöttünk a város fagyos, de erősen felizzósorozott helyein, majd mikor végül összerogytunk egy árleszállításokat hirdető kirakat alatt, elmerengtünk: vajon milyen irányba fejlődik tovább a fénykultúránk?

Az összképet egyrészről ugyanis pedáns és unalmas fényalakzatok határozzák meg, azt sejtetve, a város egy porosz generálist kért fel dizájnernek. Az ünnepi világítás kerülettől, városrésztől és a polgármester pártállásától függetlenül leginkább azt jelenti, hogy világító csillagokat szerelnek fel a lámpaoszlopokra. A csillag és a karácsony logikai kapcsolata mélyen gyökerezhet a magyar lélekben, mivel a motívum legfeljebb annyiban változik, hogy a csillag öt-, nyolc vagy tizenkét ágú.

A csillagformától való eltérés valami olyan bizonytalanságba taszíthatja a tömegeket, mint mikor azzal álltak elő, hogy a Föld nem is lapos. Elvileg megjelenhetne rénszarvas, vagy télapó, fenyőfa, masni, a fiatal Geroge Michael, amint a Last Christmast énekli. De nem. Csak a renitens Rogán Antal merészkedett addig, hogy két utcán engedélyt adott a vad kísérletezésre. Ennek eredményeképpen egy helyen harangformák, a párhuzamos utcában pedig lámpaalakzatok sokkolják a lakosokat.

A fentiek után megdöbbentő, hogy mindezzel párhuzamosan tombol a kompromisszumoktól mentes pszichedelikus stílus is. A fákat sajátos módon nálunk ugyanis nem borítják be teljesen égősorokkal. Csak a törzs és a nagyobb ágak világítanak, amitől sétányaink úgy néznek ki, mintha Timothy Leary nyerte volna meg a díszkivilágítási tendert. A budapesti utak két oldalán ebben a szezonban hajladozó csápú óriásrovarok állnak sorfalat a bevásárlószatyrok súlyától görnyedt városlakók fölé magasodva.

A Nagykörutat olyan tömegben lepték el a hulló csillagok, mintha karácsonyi akciós megváltást rendeztek volna.

Több ezer nyolcágú csillag lóg a villanyoszlopokra szerelt girlandokról. A Jászai és a Blaha közt kövér csillagok világítanak, a Blahától viszont ugyanennek a formának a sovány változata jelenik meg, nyilván a városrész ingatlanárainak függvényében. Az összkép kicsit ipari, de azért barátságos.

Az alászálló csillag mítoszával szembehelyezkedve a Deák tér, a Vörösmarty tér és a Jászai a világias polgárság karácsonyának helye. "Csillag hullott az égből? Akkor ezt nézzétek meg, mi meg visszalőjük a világűrbe!" – üzenik a hármasával felszerelt díszek, amelyeken mintegy képregény szerűen, a csillag nagy lendülettel tart a Bibliában rögzített iránnyal ellentétesen, az ég felé.

Hasonló dinamizmus jellemzi a Mátyás téri dekorációt, igaz a nyolcadik kerületben az ötágú csillagok dicső emelkedését láthatjuk, a baloldal ébredésének reményét csempészve az évezredes ünnepbe.

Az agyoncsillagozott budapestiek a Ráday utcában is megkapják az adagjukat. Igaz, itt tizenkét ágú alakzatokat helyeztek el, és formabontó módon fenyőkoszorúkat szereltek alájuk. 

Ezektől a fészekszerű elemektől azonban még barátságosabbá vált az utcakép. Az, aki épp nem tébolyult tekintettel a kirakatokat vizsgálja, szinte látja maga előtt a Kisjézust, amint megtelepszik a fészekben, kerepel és jópofán billegeti magát.

És most kapaszkodjanak meg. A várost ellepő csillagdömping után a Sas utcában és a Nagymező utcában harangokat formázó dekorációkkal találkoztunk. Csak kapkodtuk a levegőt, amikor a közeli Hercegprímás utcában meg gázlámpákra emlékeztető fénysorokat láttunk.

Egészen rövid utcákról van szó, igaz, de mégis kíváncsiak vagyunk, ki hagyta jóvá ezeket a kihágásokat.

Szintén értetlenül állunk az iszlám befolyásra utaló jelek előtt a Bazilikánál és a Deák téren, ahol arab szablyára emlékeztető motívumok jelzik a keleti vallás térhódítását.

Ugyanitt a világító Lehel kürtök a karácsony ősi jellegére utalnak, amikor eleink a téli napforduló megünneplésére összegyűlvén egymást egyszerű hangszerekkel csépelték.

De persze mindezekben bújtatottan ott vannak a csillagok, ami nélkül nincs díszkivilágítás a Kárpát medencében.

Mindez azonban még megmagyarázható. De hogyan jön a karácsonyhoz az a tocsogós pszichedélia, amely a csillagok közti teret tölti ki a városban?

A budapesti díszkivilágítás sajátossága, hogy a fákat csak a törzsnél és a vastagabb ágaknál vonják be égőkkel. Ami közelről jópofa, világító fának tűnik, két lépéssel távolabbról már csápjaival integető óriásrovarok sorfala.

  Az Andrássy úton és a Körúton hajladozó lények egyeseket rémálmaikra emlékeztetnek, míg a goásokban felejthetetlen partikat idéznek fel. De a jelenség minden felelősen gondolkodó embert elgondolkoztat a karácsony és a tudatmódosítás titkos kapcsolatáról.

Ha Budapestnek egyedi képet adnánk, ezt a stílust kell kibontani. Jövőre az út fölé függesztett, világító szemekkel és foszforeszkáló aszfalttal lehetne folytatni. Már csak azért is, mert a fejlett világban erős a verseny.