Ha véletlen egy UFÓ-nak kellene elmagyaráznunk, hogy mit jelent a kelet-európaiság, akkor mostantól könnyű helyzetben vagyunk. Egyszerűen ültessük le egy kényelmes székbe, és indítsuk el neki az alábbi videót. A debreceni gördeszkás srácok által készített film egyszerre szól a kisstílűségről, depresszióról, örömtelenségről és más örömének kényszeres eltiprásáról. De kirajzolódik belőle a köztér defektes felfogása, ami szükségszerűen vezet a közösségi élmény hiányához, a befelé forduláshoz, magányhoz, elidegenedéshez.
A film olyan világban játszódik, ahol mindenkinek megvan a saját panelje, ahova hazatakarodhat, és ott leihatja magát, verheti a családtagjait, bámulhatja a tévét vagy felvághatja az ereit. Az utca, a tér meg maradjon csendes, kietlen, csak a szemetet kergesse a szél, mert azt ki lehet szórni az ablakon, hiszen az utca közös, szóval senkié.
A filmről annyit sikerült kiderítenünk, hogy 2004 és 2010 közt forgatta Mikulán Dávid, aki jelenleg a Képzőművészeti egyetem intermédia szakán tanul és gördeszkázik.