Az emlékműállításban Magyarországon a tizenkilencedik századi gyakorlat az irányadó, ami a hagyományőrzés szempontjából igen fontos tény, másrészt viszont némileg szűkíti az emlékezésre érdemesnek tartott emberek és események körét. Emlékművet a klasszikus elvek szerint ugyanis csak államférfiak és történelmi események kapnak, vagy olyan művészek, akik a szobrot finanszírozó kurzus ideológiáját képviselik. Ami érthető, ha valaki közpénz felett rendelkezik, legyen joga megmondani, kiket dicsőítsenek a választói. Továbbá, hogy melyik művész kapja a megbízatást, és a mű milyen esztétikai követelményeknek feleljen meg.
Ez a modern kor nyavalyáitól érintetlen mentalitás Európa legnagyobb részén sajnos már nem látható ilyen tiszta formában. Sok országban állítanak emléket a köz számára is fontos dolgoknak, függetlenül attól, hogy arról mit gondolnak az éppen pozícióban lévő politikusok.
Most érdekesség kedvéért Budapesten is megtekinthetjük a furcsa mentalitás egy példáját. A nyolcadik kerület egy jelentéktelen utcájában minden szempontból szokatlan emlékmű épült. Nem politikusok adták a megbízást, hanem a két művész maga állt elő az ötlettel. Nem ajnároz semmilyen politikai irányt, nem valami caatáról szól, sőt, mellőzi a bronz vagy a márvány használatát is.
Nézze meg, hogy készült a mű!
A Kisfaludy utcai projekt a nyolcadik kerület ledózerolt házainak, szinte egyik napról a másikra elköltöztetett lakóinak és a felsőbb utasításra felszámolt, ambivalens, de egyedi atmoszférának állít emléket. Orosz Richárd street artos és Ipek Türkoglu dizájner egy foghíjtelek két szemközti tűzfalára festették vissza a lebontott házakat. Továbbá mindazt, ami egykor az utcáról nem látható terekben volt. Bútorok, könyvek, lomok és virágvázák látszanak most a falakon, az utca szeme elé tárva az egykor intim tereket. A murál hangulata mégsem szomorú, a mesekönyv-illusztrációra emlékeztető stílus inkább a meghittséget, az egykori élet szerethető oldalát mutatja meg.
A munka talán az ország egyetlen olyan emlékműve, ami hétköznapi embereknek, és számukra lényeges folyamatoknak állít emléket. Érthető, ha nem a hajléktalanok kergetésével elfoglalt nyolcadik kerület, hanem a Ludwig múzeum adott pénzt a projektre.
(További képek a projektről és a környező utcákról itt)
