Egyre inkább úgy tűnik, hogy a világnak nincs is graffitifővárosa, New York vagy London monopóliuma a múlté. Szép csendben ugyanis minden kontinens kitermelte a maga falfirkastílusát, amely olyan egyedi és burjánzó, mintha ott találták volna fel a festékszórót.
A Buenos Aires-i graffitimozgalomról például azt sem tudtam, hogy létezik, amíg egy szabadtéri türelemjáték folyamodványaként el nem vetődtem az argentin fővárosba. Az utcákon töltött harmadik perc után világos volt, hogy Buenos Aires a graffitikultúra Galapagosa, ahol a partra sodródott stílusok addig alakultak a helyi körülmények közt, amíg speciális műfajokká nem váltak.
A New Yorkból származó stílus és a dél-amerikai murálhagyományok párzása izgalmas utódokat hozott a világra. A Buenos Aires-i házfalakat hatalmas, 4-5 méter magas, színes festmények borítják, amelyekről azt is elképzelhetőnek tartottam, hogy a ház bohém lakó rendelték meg, lakókörnyezetük színesítésére.
A nagyméretű falfestményeket sok esetben nem is festékszóróval, hanem ecsettel és festékkel készítik. A graffitik legtöbbje, a kisebbek is figurális alkotások, a kanyargó, színes betűk szinte teljesen hiányoznak.
A házfalak azonban nem csak a művészlelkületű srácoké. Egy teljesen más közeg a hagyományoknak megfelelően információközlésre használja a falat. Elképesztő mennyiségben láthatók az utcán a stencilek, amik valamilyen közéleti témában nyilvánítanak véleményt: politika, rendőrségi erőszak, térfigyelő kamerák ügyeit sikerült azonosítanom.
A házfalak dekódolásához segítséget nyújtott a Buenos Aires-i graffitik szakértője, Marina Charles, aki
graffitimundo nevű szájtján dolgozza fel a helyi falfirkaművészetet. Marina túrákat is vezet a város legizgalmasabb negyedeiben.
Mióta burjánzik a graffitikultúra Buenos Airesben?
A 2001-es gazdasági krízis hatalmas lökést jelentett, nem csak a fosztogató tömegek jelentek meg, de az események sok művészt is az utcára vittek.
Ekkor jelentek meg az első firkák a falakon?
Nem, a graffiti a kilencvenes években tűnt fel a városban. A street art pedig 2001-ben terjedt el. De a falfestésnek nagy hagyományai vannak itt, a murálok százéves múltra tekintenek vissza.
Milyen graffitistílusok mennek a városban?
Működnek klasszikus graffitisek, akik sprayvel dolgoznak. De gyakran ők is kiegészítik a képeiket ecsettel felvitt festékkel. Jellemzőbbek a murálok, amiket sok esetben nem is street artosok csinálnak, hanem művészek, akik néha falra is dolgoznak. Ők, meg a street artosok is hagyományos festéket használnak, olyat, amivel a házakat is festik.
Milyen trükkel festenek az illegálisan dolgozó graffitisek ekkora képeket? Graffitiellenes kommandónak álcázva dolgoznak?
A street art tolerált, sőt, sok esetben támogatott dolog Buenos Airesben. A taggelést elítélik, de nálunk valójában nincs kemény fellépés a falfirkások ellen.
(Bár a rendőrség toleranciájáról számos cikk jelent meg, a neves francia Blek Le Rat 2004-ben arról számolt be, hogy egy stencilje készítése közben mégis elvitték a rendőrök. Az viszont, hogy az olasz Blu, aki graffitianimációi révén lett világhírű, itt dolgozik, jelzi, hogy a hely mégsem ellenségességéről közismert a szubkultúrában.)
Kik firkálnak a falakra Buenos Airesben?
A street artosok jellemzően képzőművészetis egyetemisták, középosztálybeli fiatalok. A graffiti a még fiatalabb generáció műfaja, akik gyakran a város szegényebb negyedeiből jönnek.
De ez változhat, mert a szcéna mozgásban van. Sok művész kezd ezzel a műfajjal foglalkozni, köszönhetően annak, hogy nincsenek megbélyegezve a graffitisek. Akik festenek, azok nagyon szeretik csinálni, igazi szenvedély van benne, és ez érezhető is, ha ránézünk a falakra.